Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Korpás Pál†
KORPÁS PÁL 210 nagyon hasznosak ezek a kapcsolatok, mert ösztönöznek bennünket és önbizalmat öntenek belénk, hogy egy magyarországi komoly oktatási intézménnyel van rendszeres kapcsolatunk. Kétszer, háromszor is találkoztunk évente, de más iskolákkal is, pl. a váci gimnáziummal is tartottunk fönt kapcsolatot. Aztán pl. az ipolysági Csemadoknak - még most is él ez a kapcsolat, csak már nem virul annyira - volt kapcsolata a szalkszentmártoni Petőfi Múzeum Baráti Körével. Rendszeresen cseréltünk kulturális műsorokat. Ők is többször voltak itt. Egyszer például egy nyári művelődési táborban ők biztosították a főműsort. Évente kétszer, háromszor találkoztunk, mindig egy busznyi Csemadok-tag vagy diák ment oda. Ők biztosítottak a gimnázium diákjainak szállást, alföldi körútra mentünk, meglátogattunk több várost, pl. Szalkszentmártont, Kiskőröst, Nagykőröst stb. Nagykőrösön még Arany János dolgozatjavító módszerével is megismerkedhettek a diákok. A mi pedagógusaink jártak különböző tanfolyamokra, ahol magyarországi előadók is voltak. így ismerkedtem meg Czine Mihállyal, de több más magyarországi főiskolai tanárral, pedagógussal is. 1979-ben, amikor Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulóját ünnepeltük, Czine tanár úr eljött Ipolyságra. A József Attila Irodalmi Színpadnak, amelyet Vas Ottó vezetett, három évtizedig volt egy Móricz-összeállítása, és ez elé a műsor elé mondott Czine tanár úr bevezetőt. Tele volt az akkori művelődési ház- ma Casablanca diszkó. Kb. 350-400-an voltak ezen az előadáson. Elmondom azt is, hogy a tanár úr egy kicsit késett, de az emberek türelmesen várták. Még annyit el kell mondanom, ez is fontos adalék, mert tudták az állambiztonsági szervek is, hogy Czine Mihály idejön, s fokozták az éberségüket. Ugyanis tudomásom szerint a tanár úr találkozott Dobos Lászlóval. Megbeszélést folytattak, s azt hiszem, ez csemege volt az állambiztonsági szerveknek, mert ő nagyon szókimondó volt, s már akkor is elmondta a véleményét. Nem uszított, de mi sem uszítottunk soha. Azt hiszem, mi mindig korrekt együttműködésre törekedtünk a szlovákokkal. Elmondok egy ilyesfélét is. Együtt ünnepeltük Ipolyságon Janko Kráľ születésének az évfordulóját. Április 24-e előestéjén közösen vonultunk a városháza elé, ahol Janko Kráľ mellszobra található, s ott közösen koszorúztak a magyar és a szlovák gimnazisták. Többször mondtam én is ünnepi beszédet magyarul is és szlovákul is, s a diákok mindkét nyelven szavalták a költő verseit. A magyarországi dolgokhoz még hozzáteszem, hogy a politikai élet akkor másképp zajlott. Most 1989 után nagyon sok párt alakult itt is, meg ott is, s ezeket a szálakat pártvonalon szövögették. Abban az időben a pártot ebből megpróbáltuk kizárni. Az emberi kapcsolatok voltak dominánsak, s erre épültek a kapcsolatok a magyarországi és a szlovákiai magyarok között.- Lassan elérkezünk 1989 novemberének közepéhez. Mik voltak az első reakciók, amikor pénteken este a tévében mondtak valamit arról, hogy mi történt Prágában? Mi volt pl. az Ön első reakciója?- Igen, figyelemmel kísértük a TV adásokat, a helyszíni közvetítéseket. Számunkra ez újdonság volt. Számomra nem is annyira, mint a fiatal generáció számára. Én 1968-at megéltem, s bizonyos konzekvenciákat levontam, s tudtam, hogy a nagy lelkesedés nem szüli mindig meg a megfelelő eredményeket. '68-ban is óriási volt a lelkesedés, úgyhogy a mi generációnkat már egyszer lehűtötték, ezért kicsit józanabbul néztük, figyeltük ezeket a történéseket, amelyek nálunk '89-ben fokozatosan kialakultak. Egy kicsit színházi előadásnak is tartottuk, ahogy Csehszlovákia
