Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gyurgyik László
GYÖRGYIK LÁSZLÓ 156 - Innentől kezdve te gyakorlatilag nem is foglalkoztál a pártpolitikával?- Pártpolitikával nem foglalkoztam. Ez tartott 1992-ig, és 92-ben elkerültem a Reményből, pontosabban kiraktak a Reményből, és akkortájt hoztuk létre a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoportot. Ebben az időben az Ivánnal együtt elkészítettünk egy jelentést a szlovákiai magyarok helyzetéről. Én demográfiai és szociológiai szempontból, ő pedig politikai, jogi szempontból készített egy anyagot, amiből később elég sokat dolgozott, felhasznált a magyar politikai világ. És ekkor indul a Mercurius Csoport tevékenysége, megjelentek az első kötetek. Még egy mozzanat, ezt megelőzően. Ebben az időben volt egy próbálkozásunk, hogy mégse szakadjunk el teljesen a pártoktól. Iván megkereste a 92-es választások után létrejött Együttélés-KDM frakciót, hogy most akkor milyen jó lenne, ha lenne nekik egy háttérintézetük vagy valamiféle tudományos hátterük, ami segítené a munkájukat. A jelenlévő képviselők részéről felmerült a kérdés, ugye, ez pénzbe kerül? A pozitív válasz után, mármint, hogy ennek anyagi vonzata is van, részükről a dolog elvesztette aktualitását. És akkor félretettük ezt a gondolatot, és a Mercurius keretén belül próbáltam a tudományos tevékenységet megszervezni.- Még térjünk vissza egy-két dologra: az egyik a Remény. Mondtad, hogy felkérést kaptál valamikor, 1990 elején, hogy indulni fog a lap.- A Remény új lap volt a rendszerváltás után. Nem volt előtte katolikus lap. Volt egy próbálkozás 68-ban, és annak az élén is Koller állt. És aztán 68 befellegzett, és nem lett lap.- Felkérést kaptál, hogy legyél ennek a főszerkesztő-helyettese, a főszerkesztő Kotier volt. Te, aki soha nem foglalkoztál újságírással, egész más helyről jöttél, könnyen belementéi ebbe. Nem volt ez részedről ugrás a sötétbe? Illetve otthagytad az intézetet, ami mégis magasabb státuszú munkahely, mint egy szerkesztőség.- A csapat, akik hívtak, akik ott voltak, azért gondolták, hogy menjek oda, hogy átlátom a helyzetet. Átlátom azt, hogy milyen itt az egyházi helyzet, látom a különböző összefüggéseket, ami valahol egyfajta társadalomtudományi ismeretet jelentett. Én jeleztem nekik, hogy nem voltam előtte soha újságíró. Igaz, hogy írtam cikkeket, tanulmányokat, de ez teljesen más dolog. Ám bizalmat kaptam a részükről, és a nekem szánt feladat az volt, hogy segítsek formálni a lap profilját, megtalálni azokat a fő dolgokat, témákat, amivel foglalkozni kell, és hogy mindenképpen jó, ha van ott egy olyan ember, aki látja azt, hogy ebben a társadalmi közegben mi az, amit az itteni szlovákiai magyar keresztényeknek az asztalára kell tenni. Mi az, ami olvasható lesz, mi az, ami valamiképpen több lesz, mint egy hitbuzgalmi lap. Tehát ezek voltak az ő részükről azok a válaszok, amelyek engemet valamiféleképpen megnyugtattak, hogy nyugodtan belemehetek ebbe a próbálkozásba. Aztán, hogy másképp alakult a dolog, az egy más történet.- Mennyire érzed sikeresnek ebből a szempontból a tevékenységedet, a két évet, amíg ott voltál a Reményben?
