Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Agárdy Gábor
AGÁRDY GÁBOR 14 tapasztalatok nélkül került oda. Milyen volt belefogni a politizálásba és rögtön bekerülni a nagypolitikába?- Hát ez bizony elég nehéz volt. Mert akkor az ember még az államapparátus szerkezetével sem volt teljesen tisztában, hogy hogyan oszlanak meg a hatalmi ágak, hogy néz ki egy minisztérium, hogy néz ki egy kormány. Ezeket ott sebtében kellett megtanulni. Voltak ilyen iskolázások is az új politikusoknak. Azt lehet mondani, hogy ott mindenki új volt, egy-két volt kommunistától eltekintve, mint például Peter Weiss meg a többiek. Peter Weiss egy érdekes ember volt. A választási eredmények alapján ültették le a pártokat az ülésteremben. És az MKDM-Együttélés koalíciója közvetlenül a kommunisták után végzett. Tehát úgy ültünk, hogy balra tőlem ült Zselenák Jóska, aki, ugye, kommunista volt Keletről, magyar gyerek, mellette pedig Peter Weiss, Jóska mellett ültem én, aztán Ásványi László, Bartakovics és így tovább. És akkor láttam, hogy mit jelent, ha valakinek ki van építve az apparátusa. Az egész Szlovák Nemzeti Tanácsból, a gépíróhölgyek, a rendészhölgyek, mindenki Weisshez járt. Az meg csak körmölte és írta az utasításait, a beszédeit, és ezek percek alatt hozták vissza neki a legépelt szövegeket meg mindent, amire szüksége volt. Tehát Havelnak igaza volt, hogy ezt a parlamentet négy évig így fenntartani nem szabad. Az a kétéves ciklus, amit akkor Havel megállapított, hogy az első parlamentnek két évig kell működnie, nagyon is jó döntés volt. Mert akkor az ilyen Weissek és a csapatuk meg a többi volt kommunista négy évig ott rontotta volna a levegőt. így legalább az első választások után valami kiszóródott belőle. Ez volt a politikába való belépésem, és hát bizony sokat kellett tanulni a különböző szavazási technikákat. Hogyan tárgyalni a klubokkal meg mindent. Szóval itt sokat tanultunk. Az volt a szerencsénk, hogy František Mikloško nagyon emberséges elnöke volt a parlamentnek, és minket valahogy kedvelt. Mindig megegyeztünk Ásványi Laci bácsival, Szabó Rezsővel meg másokkal is, hogy a mai ülésre ki hoz egy üveg bort. A szünetben aztán meghívtuk Mikloškót, és akkor ő mindig azt mondta, hogy „no, ideme na harapáš”. És az ülések közötti szünetben az a tizenvalahány tagú társaság, 14-en voltunk, ha jól emlékszem, azt az egy üveg bort megitta.- Az MKDM az Együttéléssel együtt indult, és még abban az évben voltak a helyhatósági választások. Ott ez az együttes fölbomlott...- Felbomlott, ha nem is mindenütt, de bomladozott. Például Szencen nem bomlott föl. Szencen együtt indult a két csapat, és azt lehet mondani, hogy azért, mert Szencen nagyon gyenge volt az Együttélés. Általában magyar kommunisták meg tanítók és egy-két ember volt ott, esetleg egy-két értelmiségi, de Szencen gyenge volt az Együttélés. Ezért mi azt mondtuk, hogy kár ezt itt aprózni, legyen együtt. És megérte, mert minden egyes önkormányzatban azóta is oityannak a helyi emberek. Szencen és másutt is megmaradt a koalíció. Ha nem is úgy, mint MKDM-Együttélés, de közös listát indított a két párt.- Ennek azért országos szinten voltak elég kemény ellenzői, ez valahol lecsapódott elnökségi szinten. Erről hogyha valamit mondana.- Hát Novitzky, Szőcs, még talán Havasi, ők voltak azok, akik közelebb akarták vinni az MKDM-etaz Együttéléshez. Illetve voltak olyan kísérletek is, hogy nem árta-
