Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Grendel Lajos

vagyok hozzászokva, hogy nagy közönség előtt beszéljek, nemhogy még egy akko­ra tömeg előtt, amilyen ott, az SNP téren akkor, azokban a napokban összecsődült.- Ez nehéz vállalás volt?- Nem, nem volt nehéz vállalás, én ezt örömmel vállaltam.- Mennyire játszott benne szerepet, hogy téged jól ismert a szlovák értelmiség?- Persze, ezért is választottak engem. Engem a szlovák értelmiség vagy ennek a reformértelmiségnek vagy az ellenzéki értelmiségnek egy része ismert. Elég ismert író voltam.- Már akkor meg volt a trilógiád szlovákul is.- Igen, már megvolt szlovákul is, és elég gyakran jelentek meg írásaim szlovák lapokban. Tehát ebből a társaságból, az ős-FMK-ból valószínűleg én voltam a leg­ismertebb magyar. Ezt azért ki kellett használni. Azt, hogy aki ott kimegy a szónoki emelvényre és a magyarok nevében beszél, az azért egy kicsit ismert ember legyen.- Az egyik dolog az, hogy ki kell menni a tribünre. A másik viszont, gondolom, hogy végeláthatatlan viták voltak valahol egy épület valamelyik termében, ahol már hatalomról volt szó. Erre hogyan emlékszel vissza? Ebben részt vettél? Volt benned fegyelem, hogy ott üljél és végighallgasd ezeket?- Igen, volt bennem fegyelem is, de azért ha csak lehetett, nem mentem el a gyű­lésekre. Nagyon sokat jártam vidékre akkoriban, az első hetekben. Örültem, ha nem kellett a koordinációs bizottságban ülni, mert ott aztán tényleg annyi koncep­ció ütközött, ahányan voltak. És az ember néha át se látta, hogy most akkor miről is van szó. Én nem szeretem a túlságosan akadémikus vitákat, és az volt vélemé­nyem szerint a VPN-nek is, és az FMK-nak is a veszte, hogy túl akadémikus, túl értelmiségi volt az egész mozgalom, s túlságosan elhanyagolta a kapcsolatot azok­kal, akik majd a választópolgárai lesznek.- Te az FMK-nak az egyik vezető embere voltál. Akkor is láttad már ezt, vagy csak most látod így?- Akkor is éreztem, és akkor is elmondtam ezt, meg azt is, hogy nem lehet a nemze­ti kérdést teljes egészében átpasszolni az Együttélésnek vagy az MKDM-nek, de főleg az Együttélésnek. Voltak konfliktusaink. Én már 1991 végén, ezt most nem azért mondom, hogy hencegjek vele, de megjósoltam, hogy akkorát fogunk bukni a válasz­tásokon, hogy megnézhetjük magunkat. És főleg azért, mert a nemzeti kérdésben, az úgynevezett magyar kérdésekben nem vagyunk képesek empatikusabbak lenni.- Ezt csak olyan értelemben érzed, hogy az FMK a saját programjában meg az emberek felé nem tudta kommunikálni ezt, vagy olyan értelemben is, hogy nem is tudta következetesen képviselni a szlovák partnereivel szemben, tehát hogy job­ban a sarkára állhatott volna néhány kérdésben? 137 GRENDEL LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents