Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
138 LU Q LU OCO - Persze, jobban a sarkára állhatott volna a VPN-nel szemben is. Kiadtunk egy közös nyilatkozatot, ami ehhez nagyon jó alap lett volna. 1990 januárjában írtuk hárman, Sándor Nóra, Ján Langoš és én. Ennek a nyilatkozatnak a szelleméhez ragaszkodni kellett volna a későbbiekben is, mert alapja lehetett volna egy kiegyenlítettebb magyar-szlovák kapcsolatnak. Főleg amíg Jano Langoš élt. Ő azon kevesek egyike volt, aki a magyar problémának a jelentőségét nagyon jól látta, és rendkívül konciliáns volt az irányunkban. Ebben is demokrata volt. Nem mindegyik VPN- es volt demokrata, ha magyar kérdéshez értünk.- A VPN-nek ebben a hősi korszakában téma volt-e a magyar kérdés? Hogyan emlékszel vissza erre?- Hogyne! A legnagyobb csalódásom és kiábrándulásom az volt, hogy Mečiarnak mint belügyminiszternek egyre nagyobb lett a szava a VPN-ben. Valamikor 1990 kora tavaszán a VPN vezetősége összehívott egy találkozót a VPN és az FMK vezetői között annak az ürügyén, hogy Mečiar állítólag valamilyen Érsekújvárban szerveződő magyar összeesküvésnek a dokumentumát találta az asztalán. És hogy ennek a szálai az FMK-hoz vezetnek. Na, hogy Mečiar hányszor és mi mindent talált az asztalán, ma már tudjuk. De ez volt az első, amit az asztalán talált. Akkor még nem tudtuk, hogy időről időre mindig talál majd valamit az asztalán, ha valami disznóságon töri a fejét. És akkor összeültünk, nem tudom hányán lehettünk, négyenöten az FMK-ból és négyen-öten a VPN-ből, és éles vita alakult ki. Kikértük magunknak, hogy mi a VPN háta mögött valamiféle szlovákellenes összeesküvést szerveznénk a VPN ellen. Senki nem állt mellénk a VPN-ből. Ha jól emlékszem, Mečiar mellett jelen volt Ladislav Kováč, aki akkor, azt hiszem, az oktatási miniszter volt. Aztán, ha jól emlékszem, ott kísértett Marian Húska, de ott volt Budaj is és még valaki a VPN vezetői közül. Csak úgy sütött a bizalmatlanság belőlük. Pedig még csak két vagy három hónap telt el november óta, amikor minden klappolt közöttünk, minden rendben volt, minden olajozottan működött. Nagyon hamar sikerült főleg Mečiaréknak, a Mečiar-Húska társaságnak köszönhetően a VPN többi vezetőjében is fölkelteni a bizalmatlanságot irányunkban.- Ez azt is jelenti, hogy az FMK légüres térbe került? Elveszítette igazi kapcsolatát a választóival, nem értette meg ezt a dimenzióját a politikának, másrészt viszont elveszítette kapcsolatát a VPN-en belül?- Nem teljesen, mert azért a VPN-nek is voltak olyan vezetői, akik nem ültek fel a mečiari trükköknek, Fedor Gál, Martin Bútora vagy Peter Zajac vagy a már említett Ján Langoš. De érezhetően ennek ellenére is lehűlt a viszony köztünk 1990 tavaszára. Még akkor is, és annak ellenére is, ugye, hogy közös listán indult a VPN és az FMK. De már az akkor figyelmeztetés kellett volna hogy legyen az FMK számára, hogy az Együttélés több mint nyolc százalékot szerzett a választáson, az MKDM-mel együtt. Nem örülök neki, de nem hagyhatom szó nélkül, fogadást kötöttünk a választások napján, hogy ki hány százalékot szerez. Akkor én azt mondtam, hogy az Együttélés-MKDM több mint nyolc százalékot fog szerezni, s ezért kiröhögtek. Egy üveg pezsgőben fogadtunk, s hát, mit tesz Isten, megnyertem a fogadást. Szerintem az FMK hibája az volt, hogy nagyon hamar elveszítette a realitásérzékét.
