Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
136 csolatban, hogy a Szigetivel elcseréltétek a cipőtöket. Tebenned mi maradt meg erről az estéről?- Valóban mindenbe belebeszéltem, az egy nagyon izgalmas éjszaka volt. Mert hát igazából akkor kellett megfogalmaznunk a programunkat is, meg azt, hogy most majd hogyan tovább Független Magyar Kezdeményezés. Egyébként a leghosszadalmasabban talán azon vitatkoztunk, hogy mi legyen a mozgalmunk neve.- Volt olyan is, hogy párt vagy nem párt. Állítólag te is azok között voltál, akik azt mondták, hogy párt nem lehet, hiszen egyetlen párt van. Vagy nem emiatt, de nem akartátok, hogy párt legyen?- Úgy emlékszem, hogy én egy Charta ’77-szerű polgárjogi mozgalomnak képzeltem el a miénket. Semmi esetre sem politikai pártnak. Meg hát akkoriban általában valahogy ódzkodtak Magyarországon is attól, hogy pártnak nevezzék magukat, a párt elnevezést nagyon igyekeztek ott is kerülni. Rossz volt az akusztikája annak a szónak, hogy párt. Később aztán az volt az elképzelésem, hogy legyen valami nemzeti liberális párt, a liberális is benne legyen, mega nemzeti is. És azt hiszem, hogy ha volt valami szemléletbeli különbség, mondjuk köztem és azok között a barátaim között, akik viszont az SZDSZ-szel vagy a későbbi SZDSZ-nek az akkori prominenseivel álltak szoros kapcsolatban, akkor az éppen ebben állott, hogy én azt gondoltam, nem elég liberálisnak lenni, hanem a nemzeti értékeket is hangsúlyozni kell a programban is, és a párt elnevezésében is.- Ez Vágsellyén is szóba került?- Ott, Vágsellyén is előjött, sőt nagyon hangsúlyosan jött ez ott akkor elő.- Végül is a helyzet mindent felülírt. Mert ti úgy mentetek el onnan, hogy most akkor elindítotok az útjára egy emberjogi mozgalmat, és mire másnap felébredtetek, kiderült, hogy ebből nagyon gyorsan valami pártot, politikai mozgalmat kell csinálni.- Erre nem voltunk fölkészülve egyébként, váratlanul ért, azt hiszem, mindnyájunkat. De világos, hogy azt kellett tenni abban a helyzetben. A valóság nagyon gyorsan fölülírta azt, amit mi ott, azon az éjszakán elképzeltünk a közeli jövőnkről. LJJ LLJnr CD- Számodra a következő napok nagy élménye az lehetett, hogy bekerültél abba a körbe, ami nem messze tőlünk, itt, a pozsonyi művészkertben alakult, tulajdonképpen a VPN magjába. És aztán a koordinációs bizottság tagja lettél, oda már az FMK jelölt téged. És ami fontos, hogy a 22-étől beinduló nagygyűléseken egyike voltál a szónokoknak. Ez egy óriási gyors váltás lehetett az addigi világgal szemben. Hogyan élted meg, hiszen akkor még bizonytalanok voltatok, hogy mi lesz belőle, lecsap a hatalom vagy nem? Milyen emlékeid vannak ezekből a napokból?- Nagyon jó emlékeim. Érdekes módon én nem féltem attól, hogy a hatalom le fog csapni. Pedig hát utólag kiderült, azért azt is fontolgatták, hogy a hadsereget bevetik. Borzasztó jó érzés, felszabadító érzés volt. Szorongató érzés is, mert nem
