Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
- Nem. Akkor azt a bizonyos Érdemes Művész kitüntetést sok olyan személy kapta meg, akikkel szemben a rendszer korábban ellenséges volt. Akkor kapta meg Lasica is, meg Satinský is, aztán az egyik legjobb szlovák filmrendező, Dušan Hanák. Ma már nem emlékszem mindegyik prominens személyiségre. Látható volt, hogy a rendszer gesztusokat próbál tenni az értelmiség felé, mert, mondom, abban az évben szinte csupa olyan ember kapta meg ezt a kitüntetést, akit a rendszer korábban nem kedvelt. Most ami a Néhány mondatot illeti, azt valóban aláírtam, és ebből lett egy kis perpatvar is a Madáchban, mert nyilvános pártgyűlést hívtak össze, egy illető, aki akkor a gazdasági főnök volt, és nagy pártember, követelte, hogy vonjam vissza az aláírásomat. De nem vontam vissza. Néhányan a kollégáim közül, bár kicsit bátortalanul, de mellém álltak. A Néhány mondat nem valamilyen reform komm un ista kezdeményezés volt, hiszen a Charta 77 kezdeményezte, s egyértelműen ellenzéki nyilatkozat volt. Azért is volt a hatalom reakciója annyira hisztérikus. Az, hogy valaki a Charta 77-nek a petíciójához csatlakozott, már egyértelműen a rendszerrel szembeni állásfoglalás volt.- Lassan elérünk 1989-hez. Előtte megkérdezném, hogy te végül is, valahol nyilatkoztáé, vagy valaki írta rólad, hogy apolitikus típusú író vagy. Hogy jön akkor ehhez az, hogy 89-ben tulajdonképpen teljesen direkt módon beléptél a politikába. Ez az értelmiség oly sokszor hangoztatott felelőssége, vagy egyszerűen a helyzet így hozta? Olyan helyzet volt, amit nem lehetett elkerülni?- Én nem mondanám azt, hogy apolitikus író vagyok, inkább úgy mondanám, hogy az irodalmat és a politikát igyekeztem mindig különválasztani magamban. Az irodalom nem attól lesz irodalom, hogy az író elmondja a rögeszméit a társadalmi kérdésekről. Az irodalom a művészetek egy ága. A politika meg valami teljesen más. Az embernek több énje is lehet, ahogy nekem is van egy írói énem, és van egy közéleti énem is. A politika mindig izgatott, ez nálunk családi hagyomány volt. Amikor Léván, a házunkban összegyűltek apám barátai, akkor ott politizálás ment nyakrafőre. És én azokat gyerekként végighallgattam. És izgatott, érdekelt a politika. Tehát az, hogy 89 novemberében egy időre közvetlen résztvevője lehettem a politikai eseményeknek, nem volt egészen véletlen. Más kérdés, hogy elsősorban mindig írónak tartottam magam, és ezért a politikai pályafutásom nagyon rövid ideig tartott. Én döntöttem úgy, mégpedig céltudatosan, hogy nem leszek hivatásos politikus.- Hogy mi történt 1989. november 18-án Vágsellyén, azt nagyon sokan elmondták. Az eddig elmondottak alapján teljesen nyilvánvaló, hogy te miért voltál ott...- Meg még valami. Nekem néhány félig-meddig ellenzékinek tekinthető szlovák értelmiségivel elég jó kapcsolatom, mondhatni baráti kapcsolatom volt. Említhetném itt Feldeket, Peter Zajacot is említhetném, Bútorát is említhetném, tehát azokat az embereket, akik aztán novemberben és decemberben mozgatói voltak a történéseknek. Nekem sokkal szorosabb kapcsolatom volt velük, mint a többieknek.- Én azt akartam kérdezni, hogy ha másoknál megnéztem, hogy mire emlékeznek rád Vágsellyével kapcsolatban, Hunóík azt mondta, hogy a Grendel mindenbe belebeszélt, mindenről volt véleménye. Valaki más pedig arra emlékezett veled kap-135 GRENDEL LAJOS
