Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
GRENDEL LAJOS 132 denről beszéltünk, és milyen szabad szájúan... Ha belegondolok abba, hogy ott poloskák voltak, márpedig föltételezem, hogy voltak, akkor azoknak, akik lehallgattak bennünket, semmiféle illúzióik nem lehettek afelől, hogy mi hogyan gondolkozunk a rendszerről meg az irodalompolitikáról meg az irodalomról.- Most nem tudom ki, talán Szabó Rezső mondta, hogy annak idején azt gondolta a madáchosok kapcsán, hogy Grendel az biztos a Jogvédő Bizottság tagja, mert az úgy viselkedik, Tóth Karcsiról meg nem gondolt volna ilyet. Tehát rosszul gondolta, de annyit tudni rólad, hogy 1982-ben, amikor a Duray-per folyt, a kihallgatottak között voltál. S hát nem véletlenül kerül az ember a kihallgatottak közé. Erről tudnál-e valamit mondani?- Nekem nem volt közvetlen kapcsolatom a Jogvédő Bizottsággal, de tudtam róluk Nagy Laci révén. És arról is szó volt, hogy ha esetleg valami okból akadályoztatva lesznek, akkor esetleg számítanak rám. De ez nem történt meg, és én közvetlen kapcsolatba a Jogvédő Bizottsággal soha nem kerültem. Úgy kerültem az Štb látókörébe, hogy abban az időben elég gyakran találkoztam, találkozgattam Duray Miklóssal. És hát Durayt figyelték, ez nyilvánvaló. És elég sokszor elmentünk valamelyik közeli kávéházba elbeszélgetni. Na, most nyilvánvalóan ebből következtethettek az Štb illetékesei arra, hogy én is tagja vagyok a Jogvédő Bizottságnak. Elég kellemetlen ügy volt egyébként. Most persze erről már anekdotikusan beszélek... Ülsz a szerkesztőségi szobádban reggel, éppen iszogatod a reggeli kávédat, és akkor megjelenik ott egy pofa. Egy viszonylag fiatal, bajszos, kicsit kreol bőrű pofa, és az én első gondolatom az volt, te úristen, már megint egy dilettáns. A dilettáns pedig odajött az asztalomhoz, előhúzott egy igazolványt, és azt mondta, hogy menjek vele. Akkor már láttam, hogy ennek a fele sem tréfa. És elvittek a Február utcára, és ott cirka másfél-két órás kihallgatásban volt részem. Ami igen furcsa volt, mert azok, akik kihallgattak, helyenként megdöbbentően tájékozatlanok voltak. Megkérdezték például, hogy a Csemadok az mit jelent. Hát, mondom, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. Aha, nem, nem - mondták -, a csehszlovákiai magyarok klubjai. Mondtam, az nem, tessék utánanézni. Egy fiatal szlovák ügyvéd vezette a kihallgatást. Én meg nem kértem tolmácsot. Aztán, hogy mit kerestem én a Magyarok Világszövetségének valamelyik pécsi kongresszusán 1982-ben, és miről beszéltem ott Monoszlóy Dezsővel. Hát először is, én semmilyen magyarok világszövetségének a kongresszusán nem voltam, és Monoszlóy Dezsőt személyesen nem is ismertem. Ebből láttam azt, hogy nincsenek igazán tájékozva a dolgainkban.- Te valamikora nyolcvanas években beléptél a pártba. Ennek van valami publikus magyarázata?- Elsősorban pragmatikus okokból. Egy pártgyűlésen sokkal többet el lehet érni a szerkesztőségben, mint csak úgy pártonkívüliként.- Igazából ennek azért van jelentősége, mert volt a Tóth Laci-féle ügy, amikor kirakták őket az Irodalmi Szemléből. És tudom, hogy akkor készítettetek valami petíciót. És gondolom, hogy te azért voltál azok között, akik ezt felvittétek a pártközpontba, mert párttag voltál. De egy érdekes momentuma a történetnek, hogy Zalabai nem is adta át Váleknek ezt a petíciót.
