Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
- Nem Válekhoz mentünk, hanem az írószövetség elnökéhez, Solovičhoz. És valóban, hát nem tudom, hogy történhetett ez meg, de amikor már ott voltunk, már bent voltunk az írószövetségben, akkor a Zsiga azt mondja, jaj, nincs nálam a petíció. Attól függetlenül azért elmondtuk, ha petíció nem is volt, elmondtuk az írószövetség elnökének, amit a petícióban írásba foglaltunk, aki természetesen azt mondta, hogy majd ő ennek az egész ügynek utánanéz. Ezt csak azért mondta, hogy lerázzon bennünket, ez nyilvánvaló volt.- Ez már a nyolcvanas évek végén lehetett?- Nem, ez a nyolcvanas évek elején volt, ha jól emlékszem, 80-ban vagy 81-ben.- A nyolcvanas évek végén neked íróként már számos olyan kapcsolatod volt, akár Prága felé vagy Budapest felé, amelyet a hatalom ellenzéki kapcsolatnak is minősíthetett.- Igen. Akivel én úgy a nyolcvanas évek végén egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerültem a cseh ellenzékiek közül, az Bohumil Doležal volt, és az ő kis csoportja, amely nem tartozott a Charta 77 alá, hanem azzal párhuzamos ellenzéki csoportosulás volt.- Akkor te közvetítettél az itteniek és közöttük, mert ha jól tudom, Öllösék voltak ott, vagy te vitted őket Prágába?- Igen, én ismertem meg Bohumil Doležalt, és én tartottam vele a kapcsolatot. És aztán megbeszéltünk egy találkozót Prágában. Erre, azt hiszem, 1987-ben került sor, amikor Balia Kálmánnal és Öllös Lacival hármasban, vagy talán Tóth Karcsi is velünk volt, már nem emlékszem, meglátogattuk őket. Ők is hárman voltak, és ez a kapcsolat aztán meg is maradt.- Ez már a direkt politizálás terepe volt?- Ez már a direkt politizálás terepe volt. Igen. Itt már nem arról volt szó, hogy jó-e az a vers, vagy rossz, hanem kimondottan politikai témákról beszéltünk. És többek közt kisebbségi kérdésről is. Bohumil Doležal nagyon tájékozott volt a szlovákiai magyar ügyekben. Ez annak is köszönhető volt, hogy magyar felesége volt. Kitűnően megtanult magyarul, majdhogynem anyanyelvi szinten beszélt magyarul. És nagyon alaposan beleásta magát a szlovákiai magyarság történetébe. S olyan megdöbbentő dolgokat mondott például, hogy nekünk itt területi autonómiát kell kiharcolnunk, vagy hogy mekkora bűn volt az, amit a szudétanémetekkel szemben a csehek elkövettek.- Ez azért elég meglepő lehetett egy szlovákiai magyar ember számára, hiszen egy szlovák értelmiségitől nem nagyon hallhatott ilyesmit. S akkor elmegy Prágába, s egy cseh értelmiségi ezeket mondja? Igen, sokkolt is egy pillanatra. Az embernek ilyenkor átfut a fejében, pláne abban a paranoiás világban, hogy Jézus Mária, ez nem provokáció véletlenül? 133 co O ~n>< LU LU er (D
