Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
- Tulajdonképpen akkor én még nem döntöttem el, hogy igazából hogyan tovább. 129 Említettem, hogy apám jogász volt, de a hivatását nem gyakorolhatta. Ő unszolt vagy terelt abba az irányba, hogy valamilyen természettudományi szakot válasszak, mondván, mérnökökre, természettudósokra minden rendszernek szüksége van. Míg aki bölcsészkarra vagy jogra megy, az hamar megütheti a bokáját. Tehát ez sokkal biztonságosabb pálya. Én nagyon szerettem a matematikát, és éppen ezért nem is kellett megerőszakolnom magamat, hogy matematika-fizika szakra jelentkezzem. De legalább annyira szerettem az irodalmat is, és a történelmet is. És az alatt a két szemeszter alatt, míg matematika-fizika szakra jártam, kiderült, hogy azért az irodalom és a történelem jobban érdekel a matematikánál, és valószínűleg nem fogom a matematika szakot elvégezni, mert annyira azért nem érdekel. Úgyhogy ez volt az oka a pályamódosításomnak.- Közrejátszhatott ebben a JAIK is, amely akkoriban - 1964 januárjától - már működik Pozsonyban, s ha jól tudom, te korán bekapcsolódtál a tevékenységébe? Sőt, egy Nagy Lacival készült interjúban valami olyasmit olvastam, hogy ti együtt voltatok benne abban, hogy 67-ben megbuktattátok Durayt JAIK elnöki tisztségében?- Ez különben nem 67-ben történt, hanem 69-70-ben, és nem buktattuk meg, mivel Duray akkor már nem volt elnök, Nagy Laci volt az elnök. Duray Miklóssal az volt a bajunk, hogy állandóan beleszólt abba, amit csináltunk. Volt nekünk ilyenamolyan, jobb vagy rosszabb elképzelésünk arról, hogy milyen legyen a JAIK arculata, és ez Miklósnak nem mindig tetszett, és olykor afféle második elnökként viselkedett. Úgyhogy meghívtuk Miklóst Nagy Laci albérleti szobájába egy jó kolbászos vacsorára, hárman vagy négyen lehettünk, és megkértük, hogy hagyjon minket békén. Ha amúgy sem elnök, akkor ne viselkedjen elnökként, és ne irányítson bennünket. Nem volt ez buktatás, csak baráti figyelmeztetés. Miklós mindig is erősen autoriter személyiség volt, ezt tudjuk.- Vissza a JAIK-ra! Hogyan látod te a JAIK szerepét 1968 szlovákiai magyar előkészítésében meg az egész klubmozgalomban?- Szerintem nagyon nagy szerepe volt, mert olyan intézmény volt, amely összehozta a magyar egyetemistákat, sőt középiskolásokat, szakközépiskolásokat is. Talán ekkor, 1967-68-69-ben volt a fénykora. A JAIK szabad fórum volt, tehát kényes kérdésekről is lehetett ott beszélni. Felelősségre lehetett vonni vagy kényes kérdéseket lehetett föltenni a kicsit megcsontosodott Csemadok-funkcionáriusoknak. Fontos társadalomtudományi, művészeti és irodalmi kérdésekről lehetett eszmét cserélni. Volt egyfajta összeforrasztó szerepe. Fontos gócpontja volt az akkori pozsonyi magyar egyetemistáknak.- A pozsonyi magyar egyetemisták hogyan élték meg 1968-at? co < LUo - Erről én sajnos nem tudok beszélni, mert éppen 68-ban nem voltam Pozsonyban. Amikor átléptem a természettudományiról a bölcsészkarra, egy évet kihagytam. És ez az év éppen a 67-68-as iskolai év volt, úgyhogy én 68-at Léván éltem meg, nem Pozsonyban.
