Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Grendel Lajos

GRENDEL LAJOS

1948. április 6., Léva. író, szerkesztő, egyetemi oktató. A lévai gimnázium magyar tagozatán érettségizett (1966), a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett (1973). 1973-1990 között a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990-1992-ben az Irodalmi Szemle, 1991- től a Kalligram Kiadó kiadóvezetője, 1992-1994 között a Kalligram folyóirat főszerkesztője volt. 1997 óta a Komenský Egyetem magyar tanszékének adjunktusa. A rendszerváltás idején a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója, a szlovák Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom Koordinációs Bizottságának tagja, 1990 tavaszán az FMK kooptált pozsonyi parlamenti képviselője volt.- Lajos, kezdjük azzal, amivei mindenkinél kezdeni szoktuk: mit adott neked a család, a város, az iskola ahhoz, hogy közéleti ember lettél?- Talán azzal kezdeném, hogy lévai értelmiségi családból származom. Az apám jogász volt, bár a jogászi hivatását a kommunista rendszerben nem gyakorolhatta. Az akkori terminológia szerint osztályellenségnek számított. Családunkat, nagyon leegyszerűsítve, keresztény nemzeti középosztálybeli családnak lehetne nevezni, erős konzervatív szemlélettel, nagyon markáns értékrenddel. Ebben az értékrendben központi szerepe volt annak, hogy mi magyarok vagyunk, magyar értelmiségiek vagyunk, és ez valamiféle feladatot is ró ránk, abban az értelemben, hogy egy magyar értelmiségnek példát kell mutatnia. Hogy konkrétabb legyek, nagyon sok lévai magyar értelmiségi, apám jó ismerősei és barátai is, rossz néven vették azt, hogy engem apám magyar iskolába íratott be, mondván, hogy ezzel az én esetleges vagy lehetséges karrieremet nagyon megnehezíti. Az apám válasza erre akkor az volt, hogy hát ki írassa be magyar iskolába a gyerekét, ha nem ő. Ő magyar értelmiségiként úgy érezte, példát kell mutatnia, bátorítania kell azokat a magyar szülőket, akik esetleg haboztak, gondolkoztak, hogy magyar iskolába írassák-e a gyereket. Léva nagyon kicsi város volt akkor, amikor én kisdiák voltam az ötvenes években, majdnem mindenki mindenkit ismert, és annak akkor még való-GRENDEL LAJOS