Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Gombik Róbert

GOMBÍK RÓBERT 114 - Titeket akkor Magyarországon tartóztattak ie?- Igen, Magyarországon. Visszatérve a szemináriumhoz, nemcsak a jó professzo­rok, hanem a könyvek is hiányoztak. Ezért aztán rengeteget jegyzeteltünk, sokat másoltunk. Végül annyira tarthatatlan volt a helyzet, hogy a komcsik engedélyeztek egy nyomdát, persze nagy felügyelet alatt.- Hát az nagy dolog volt akkor!- Igen. így aztán némi anyaghoz jutottunk, de ezek csak kivonatok voltak.- Voltak kapcsolataitok a csehek vagy Magyarország felé?- Semmilyen kapcsolatok nem voltak engedélyezve.- Teljesen zárt közösség volt?- Teljesen zárt. Mint egy üvegház.- És hogy a szemináriumon kívül kommunizmus van, az ott mennyire érződött? Érezni lehetett azt bent a szemináriumban?- Hogyne, mindig kitaláltak valami helyzetet, ami idegfeszültséget okozott. Időről időre elhíresztelték, hogy elbocsátások lesznek. Aztán meg is történt, egyet-kettőt kidobtak. Az ember nem volt biztos még a felszentelés éjszakája előtt sem, hogy föl lesz szentelve. Voltak olyan esetek is, hogy a felszentelés napján azt mondták, te nem. A többi ment, ő nem.- Ezt ki engedélyezte?- A püspök határozta el, de az állam engedélyezte, kit lehet, és kit nem lehet fel­szentelni. Pontosabban az oktatási minisztérium egyik államtitkára, aki a titkos­­rendőrség irányítása alatt állt, ő döntött a sorsunkról.- És nem volt olyan eset, vagy tudsz olyan esetről, hogy beszerveztek volna vala­­kit?Mert a megfigyelésnek az a lényege, hogy bentről kapjanak információkat.- Voltak ilyen esetek. Ez egy nagyon kényes téma számomra is. Nem tudom, olvas­tad-e, 2006-ban készített velem interjút Vrabec Mária, amely megjelent a Vasárnapban. Abban az interjúban beszéltem először a nyilvánosság előtt arról, hogy velem is történt egy szörnyűség. Nem voltunk semmire figyelmeztetve, kiké­pezve, sem felkészítve hasonló helyzetekre. Most ha valaki jönne, elküldöm, de akkor nem lehetett elküldeni. A titkosok engem is meglátogattak, mondván, csak beszélgetni akarnak. A félelem eluralkodott fölöttem. Már egyedül voltunk az édes­anyámmal, hát erről nagyon nehéz beszélni.- Ha nem akarsz róla beszélni, nem kell.

Next

/
Thumbnails
Contents