Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Gombik Róbert

GOMBÍK RÓBERT 110 - A tanárok szakmailag jók voltak. A szellemi fejlődésünkkel akkor sem törődtek, akárcsak ma. Abban az időben már sokat olvastam.- Miket olvastál?- Először, a gimnázium előtt vadnyugati regények voltak, a Winnetou, Old Shatterhand. Tetszett, hogy az igazságért és a szabadságért harcoltak. Túl korán kezdtem olvasni a nagy klasszikusokat. Teljesen elragadott például Dosztojevszkij. Minden könyvet elolvastam. Nagy befolyással volt rám a Pompei, egy város utolsó napja című könyv, aztán Sienkiewicztől a Quo Vadis, Mike Waltari könyvei és más hasonló történelmi könyvek, amelyek főszereplői keresztények voltak. Ez és az imádság tett olyanná, amilyen vagyok. Igyekszem szeretni Istent és szolgálni, segí­teni embertársaimat. Ebben az időben kezdtem olvasni a bibliát. Édesanyám is nagyon sokat olvasott, jegyzetelt, több füzetet teleírt, amelyeket még most is olvas­gatok, mivel aktuális és mély gondolatokat tartalmaznak. Csodálom édesanyámat, sok mindent neki köszönhetek, de édesapámnak is, mert ő is nagyon tehetséges ember volt. A komáromi postát ő alapította, ő vezette. Az igazgatói posztról, amit természetesen fölkínáltak neki, lemondott. Nem akart soha vezető lenni, én sem.- Otthon volt könyvtáratok?- Volt, de szegényes. Könyvtárba jártunk. A különleges könyveket a könyvesbolt tulajdonosa, Ďumbier úr szerezte meg.- Magyarul olvastál vagy szlovákul, vagy vegyesen?- Vegyesen.- És milyen könyveket szerettél inkább, a magyarokat vagy a szlovákokat, mármint olvasni?- Cseheket. A cseh fordítások voltak a legjobbak, és azokat szerettem. A szlovák iskola nagyon sok-kárt tett bennem. Hiányosságaim voltak a magyar történelemből és irodalomból. Beszereztem a lexikonokat a magyar történelemről, és a sok mun­kám mellett igyekeztem pótolni a hiányosságaimat.- Elmentél Zsolnára, azt mondtad, hogy Zsolnára jelentkeztél.- Még valamit szeretnék a gyerekkoromból megemlíteni, az 56-os forradalmat. A szüleim másként gondolkodók voltak. Arra emlékszem, hogy édesapám rendszere­sen beszámolt a történtekről a családban, és aztán láttam a képeket a kirakatok­ban, a fölakasztott embereket meg mindenféle ilyen szörnyűséget. A forradalom első napjaiban is szokásom szerint kimentem a Duna-partra, ahol a gáton fel vol­tak sorakozva a csehszlovák tankok, és az ágyúcsöveik a túloldalra, Magyarország­ra voltak irányítva. Sírva jártam közöttük és kértem, menjenek vissza a kaszár­nyákba.- A csehszlovák hadsereg volt felsorakozva, tehát ott álltak a határon?

Next

/
Thumbnails
Contents