Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gombik Róbert
- Igen, erre emlékszem. És már ott lehetett látni, hogy a gondolkodásom másfelé fejlődik, mint a hivatalos irányzat volt.- Szüleidnek mi volt a véleménye 56-ról.- Az, hogy forradalom, szabadságharc volt.- Rádió, gondolom, volt otthon.- Igen, hallgattuk a rádiót. De visszatérve kérdésedre, 1967-ben érettségi után Zsolnára kerültem, ahol volt két barátom. Az egyik magába zárkózott, filozófiai beállítottságú, gondolkodó volt, a másik meg Karol Mora. Ezt a nevet soha nem felejtem el. Ő egy olyan ezredes fia volt, aki a második világháború alatt Angliában alakult csehszlovák hadseregben volt tiszt. Mikor ez a tiszt hazajött, a kommunisták őt is meghurcolták, mint mindenkit, aki onnan hazajött, és ezért a fia abszolút rezsimellenes volt. Általa is megerősödött bennem az ellenállás a szocializmussal szemben. És soha nem felejtem el a 68-as, 69-es éveket. Mora az egyik szervezője volt a diákmegmozdulásnak Zsolnán. A szobánkon tanácskoztak. És azok a demonstrációk meg amiket még csináltunk, az észbontó volt.- Miket csináltatok?- Énekeltünk, jelszavakat skandáltunk, egy szív egy lélek voltunk. Orosz zászlót is égettünk a főtéren, bár 69-ben az oroszok már itt voltak.- Mikor fejezted be a főiskolát?- Két év után otthagytam Zsolnát, mert nem ment a matek. Nem is tudom, hogy kerültem középiskolán fizika-matek osztályba, amely műszaki főiskolára készített volna elő. Ez nálam nem sikerült. Humán beállítottságú voltam, s lassan megérett bennem a tudat, hogy nekem mást kell kezdenem. Kezdtem érezni az Isten hívását a papi hivatásra. Nem tudom, hogy ez hogyan jött. Azt tudom, hogy az édesanyám azért imádkozott, hogy az egyik fia pap legyen. A legidősebb testvérem az 50-es években jelentkezett volna a teológiára, de nem sikerült neki. Nagyon nagy volt a nyomás a családra. Közben agyhártyagyulladást kapott és sokáig beteg volt, nehezen érettségizett. A főiskolát ő is elvégezte, villamosmérnök lett.- Te otthon kemény vallásos nevelésben részesültél?- Soha nem kényszerítettek. De az édesanyám mélyen vallásos volt, és tudta szelektálni a mindenféle más irányzatokat. Szüleim nem voltak babonásak, sem fanatikusok, józan, reális keresztények voltak. Nagy szerencsém, hogy ilyen szüleim voltak. Vallásosságuk természetes módon szivárgott át a lelkembe.- Templomba jártál?- Igen. Pubertáskoromban volt egy krízis, az normális mindenkinél. Aztán emlékszem, hogy hosszú időn keresztül a vasárnapi szentmisén, máskor nemigen, olyan görcsöket, gyomorgörcsöket kaptam, hogy ki kellett mennem a templomból. 111 GOMBÍK RÓBERT
