Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Agárdy Gábor
AGÁRDY GÁBOR 10 az anyai ágon valamikor állami alkalmazott, vasutas volt, és ezeket általában könynyebben kezelték, mint a parasztokat. Nagyanyám ugyan parasztcsaládból származott, ősrégi parasztok voltak a Csallóközben Fél és Vők környékén, de nagyapám állami alkalmazott volt. Ő volt valamikor a Tranzito főnöke a pozsonyi nagyállomáson. Ő intézte, hogy a csallóközi meg a znojmói parasztok zöldsége Pozsonyon keresztül gyorsan Bécsbe jusson. Ezeket tudom elmondani a családról. A kollektivizálás minket nem érintett, mivel nagyapám állami alkalmazott volt, földjeik nem voltak, az apámé pedig iparoscsalád, mind bognárok voltak több generációra viszszamenőleg. Csak apám meg én nem lettem az. A fiam már megint faszakember.- Az 50-es, 60-as években hívőnek lenni komoly hátrány volt.- Hát a hátrány megvolt. Sőt, elmondhatom, hogy az alapiskolában is hiába próbálta az igazgató lebeszélni anyánkat, hogy az öcsémmel, aki napra másfél évvel fiatalabb nálam, hittanórára járjunk, meg vallásos nevelést kapjunk. Anyám konokságának hála, a vallásos nevelésünk biztosított volt. Azt azért belénk nevelték, hogy fiam, nem minden igaz, amit mondanak. Amellett fújtuk az úttörőtrombitát is. Mert azt is csináltam egy ideig, kürtös voltam az úttörőszövetségben, de azért tudtuk, hogy merre van észak. Volt ebből elég problémám az iskolában is. Csak mellékesen mondom el, hogy negyedikes főiskolásként léptem be a SZISZ-be, mert akkor megfenyegettek, hogy kirúgnak. Addig sikerült elkerülnöm ezt a szövetséget. Úttörő voltam, de SZISZ-es csak negyedikes főiskolásként lettem.- Középiskolásként 68-ból mennyit értett meg?- A szovjetek bevonulását Berlinben éltem meg mint praxisát végző középiskolás. Az orosztanárnőnket, aki rettentően ellene volt az orosz bevonulásnak, lefogta a német rendőrség, és a rabszállító kocsiból mi, diákok mentettük ki. Én úgy úsztam meg 68-at, hogy mire hazaértem, az alatt az egy hét alatt lezajlott minden. Amikor egy héttel a megszállás után Berlinben beültem a vonatba, hogy jövünk haza, minket, ugye, Décíntől Liberecnek, északnak szállítottak, az első orosz katonát meg tankot Brünnben láttam. Addig egyet se láttunk. Aztán Brünnből gyorsvonattal jöttem haza. Akkor már láttam, hogy mi van. Mire hazaértem, itt már nagyjából minden lezajlott.- A normalizáció időszakát főiskolásként élte át.- A normalizáció engem nem nagyon érintett, mert, ugye, 69-ben érettségiztem. Nem kellett oroszból érettségiznem, hanem matematikából. Ez volt az egyetlen olyan évfolyam, amelyik ezt megtehette.- A főiskolát, egyetemet 1974-ben fejezte be. A következő évek fontos eseménye a Charta 77 megalakulása...- A Charta 77 mozgalomról tudtuk, hogy van, létezik, működik. Nekem az volt a szerencsém, hogy nagyon fiatalon bekerültem Szencen a Csemadok körébe. Ez azt jelenti, hogy 1968-ban megalakítottuk az Orion zenekart. Az Orion zenekar ott muzsikált, játszott az összes magyar akción a környéken, tehát mi a kultúrigényün-
