Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Agárdy Gábor
két így valahogy ki tudtuk elégíteni. Ott voltam a legelső Szenei Molnár Albert 11 Napokon, ahol az öreg Kausitz bácsival meg Filo Pistával együtt szögeltük az alapiskolából föltépett olajos deszkákat és húztuk rá a fehér vásznat, hogy képkiállítást tudjunk csinálni. Bartha Gyula képeiből volt a kiállítás. Nekünk otthon mindig azt mondták, hogy politikailag ne nagyon angazsáld magad, mert abból probléma lesz, ellenben a kultúrából vedd ki a részedet, a magyarság mellett állj ki, tartsd meg a vallásodat, és élj rendesen. Ezt a nevelést kaptuk, amihez mindig is tartottam magam és tartom a mai napig. Annyiból nem, hogy a politikába 89 után aztán beléptem. Addig én azt se tudtam, hogy hogyan hívják a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét. Majdnem megbuktam a vadászvizsgán emiatt. Ez volt az egyik fő kérdés.- Mennyire követte a 80-as években a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság tevékenységét? Voltak ezek az aláírásgyűjtések, mennyire érezték ezt politikumnak, vagy mennyire csak a magyar ügy melletti kiállásnak?- Én erről mindről tájékozódva voltam, mert mi muzsikáltunk a pozsonyi JAlK-ban is, ahova Duray Miklós is járt. Sőt akkor már udvaroltam a leendő feleségemnek, akinek az anyja, az én anyósom titokban mindig megkapta a Jogvédő Bizottság irományait. Tehát én ezekről mind, az akkori Jogvédő Bizottság munkája felől tájékozódva voltam. Tudtam, hogy akkor már Janics Kálmán is bekapcsolódott a dolgokba, akiből később az MKDM elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett. Tagja voltam az MKDM elnökségének egészen a pártegyesülésig. És Janics Kálmán nagyon jó barátom lett, miután együtt voltunk képviselők a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Egymás mellett ültünk. Majdnem a hátam mögött ült Kálmán bácsi, akit én nagyon nagyra becsülök. Óriási tudású és széleskörű tájékozottsággal rendelkező ember volt, aki a kommunizmus évei alatt is olyan tanulmányt tett le az asztalra, mint a Hontalanság évei, amiből a mai napig meríteni lehet. Sőt, ez a könyve annyira a tényekre és a levéltári adatokra támaszkodik, hogy a főügyésznek fel kellett menteni őt, tehát ejteni a vádat, nem tudtak rábizonyítani semmit. Amit ő leírt, az úgy volt. Na az, hogy az ŠtB meg a KGB el akarta tenni láb alól, az egy másik kérdés, de az sem sikerült.- Föltételezte-e valamikor a 80-as évek második felében, hogy a rendszer hova fog fejlődni, vagy vége lehet rövidesen?- Volt egy rokonom, aki már meghalt, s aki professzor volt, közgazdaságtant tanított az egyetemen és a mi utcánkban lakott. És ő tájékozott volt, mivel a kormánynak is dolgozott, megcsinált különböző tanulmányokat. Ő már valamikor 88 elején mondta, hogy na gyerekek, itt már homok van a fogaskerekekben, itt már valaminek történnie kell, mert gazdaságilag ez a rendszer nem fogja kibírni. Valamikor áprilisban, májusban 89-ben mondta ezt, és akkor már mozgolódott, ugye, „a forradalmi alvilág is”. Akkor vettem föl mint a Videoton alkalmazottját Rajczy Lászlót, aki később az MKDM-ben volt titkár. Valójában ő volt az, aki az egészet szervezésileg lebonyolította. És létrehoztuk az MKDM-et. Fölvettem őt a cégbe dolgozni. Szencen volt egy majdnem maszek cégem, ami a vízművek keretén belül működött, önálló jogköreim voltak, magam döntöttem a munkáról, fizetésekről, az anyagról, a raktárról, mindenről, és fölvettem Rajczy Lászlót. Ö először mint ellenálló tudta járni az országot, majd későbbi FMK-sként s végül MKDM-esként folytatta ezt. AGÁRDY GÁBOR
