Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Zászlós Gábor
ment elnöke, engem a második ülésen a parlament alelnökévé választottak. Emlékszem rá, hogy kékkockás tweed zakó volt rajtam, szürke nadrággal, és felszólítottak, menjek föl a pulpitusra Schuster elnök mellé. Nagyon későig tartott az ülés, és én azon gondolkodtam, mivel megyek haza, mert elment az utolsó autóbuszom. Mikor kirajzott az ülésről a sok képviselő, én ott tájékozódtam a folyosón, hozzám lépett egy hölgy, és közölte, hogy ő a titkárnőm, és hogy a sofőröm kint vár az autóban. Azt sem tudtam, miről van szó. És akkor a sofőr késő este hazahozott, még megkérdezte, másnap hány órakor jöjjön értem? így kezdődött...- Helyi szinten mi zajlott?-Akkoriban mindenhol a VPN és az FMK volt, és hát golyózták ki a volt fejeseket, próbálták átvenni az irányítást. Ezek kisebb-nagyobb helyi súrlódásokkal, csetepatékkal, ugyanakkor simlisségekkel, igazodásokkal jártak, ami az ilyen folyamatok kísérője.- Téged jogászként kerestek meg.- Valószínűsítem, Világi Őszi javaslatára. Ha szakembert kerestek, akkor csak abból a tartományból halászhattak, akiket ismertek. Senkinek nem volt közülünk államigazgatási gyakorlata.- Tehát a parlament alelnöke lettél.- Igen, a parlament alelnöke lettem, ott ültem szemben a plénummal. Másnap már jöttek a gyakorlati dolgok, sejtelmem se volt, hogy hogyan működik az egész. Nagyon ügyes titkárnőt osztottak mellém. Egy csokor virággal érkeztem reggel, ami őt nagyon meglepte. Ő már korábban is ott dolgozott titkárnőként, tehát ismerte a munkamenetet. Minden működött, és rendkívül sokat tudott nekem segíteni. Az én parlamenti szobám az öreg parlamentben olyan helyen volt, amerre az elnökségi tagok útja vezetett. Nagyon sokan megálltak nálam, valószínű, hogy ez nem csak a személyemnek szólt, nyilván szokás volt ott megállni. Én, ha lehet, kerülöm a konfliktust, talán ennek köszönhetően is sok emberrel kerültem nagyon jó kapcsolatba, beszélő viszonyba. Nem szigeteltem el magam. És ugyanez vonatkozott a sajtóra is. Ezek a csajok, valamikor a Smenában dolgoztak, az én titkárnőm is meg Alica Bieliková is, később Pospíšilová, meg ezek a tudósítók. Ez nem azt jelentette végül is, hogy én akkor a sajtó kegyeit különösebben élveztem volna, mert egy parlament alelnöke különösebben nem volt érdekes a sajtónak, a jogköre olyan volt, amilyen. De ezzel együtt azt kell mondjam, hogy nem is bántott a sajtó. Ami az én sajtómat illeti, ha az ember visszanéz, az azért nektek köszönhetően működött. Később, mikor már a hatalom technológusai gyakorolták a hatalmat, rendkívül rosszallóan néztem, hogy a párt nem menedzselte jó értelemben Miklós Lacit, amikor az ENSZ egyik albizottságának az elnöke volt. A magyar sajtó sem foglalkozott vele. A Ventúrska utcában volt az FMK és a VPN székhelye is. Vannak kedves emlékeim, hogy mindig éjszakába nyúló ülésezések voltak, tárgyalások. Végül is az ideológiát ti vittétek, te, Öllös, Hunčík. Szigeti Laci mindig ott volt a szobában Gál Fedoréknál. 777 ZÁSZLÓS GÁBOR
