Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Zászlós Gábor

778 Két sztorira emlékezem. Nagy Lacival bent ültünk a belső szobában, Fedor, Bútora, Zajac, és valamilyen nyilatkozat készült másnapra a sajtóba, amit a két Čarnogurskýval is egyeztettek, Ivánnál is meg Jánnal is. Emlékszem erre a típusú műhelymunkára, hogy szavakon lovagoltak, és mi még valamit a Lacival meg akartunk változtatni. Ezt az esetet csak azért mondom, hogy mennyire morális volt a Fedor, Zajac, ez a társaság a tekintetben, hogy mikor elhagyták a helyiséget Čarnogurskýék - a dokumentumon akkor már nem lehetett változatni -, Fedor jelezte, hogy ha mi változtatni szeretnénk, menjünk utánuk. Akkor is, abban a kaotikus időben, a rengeteg egyeztetés, nyilatkozatok tömkelegében ez a hozzáállás nekem akkor azt jelezte, hogy nem vizet prédikálunk, és bort iszunk. Nagy tanulsággal járt, hogy ott lehettem, volt szerencsém rendkívül művelt, szakmailag elismert emberekkel dolgozni a parlamenti bizottságban, az én bizottságomban.- Melyik bizottság volt az?-A nemzeti kisebbségek bizottsága volt. Volt szerencsém olyan emberekkel dolgozni, és olyan embereket hallgatni, mint az idősebb Šimečka, Kusý professzor, Palo Holländer, Vlado Krivý, a mai szociológiai intézet vezetője az akadémián, és sokan mások, akiktől sokat tanulhatott az ember. A dolog egyik oldala a bi-Alexander Dubček a nevezetes Dubcsek-kiflivel a kezében Dunaszerdahelyen 1990-ben (Fotó: Fórum Intézet archívuma)