Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Zászlós Gábor
ZÁSZLÓS GÁBOR 776 Iák Laci, Fehér Tibi és én. (...) Ekkoriban találkoztam a jegyzőségen Világi Oszkárral, Mórocz Ancsival, a mostani járásbíróság elnökével. A főnökük, Kovács főjegyző úr egy nyitott ember volt. Mi itt rengeteget vitáztunk mindenféle változási lehetőségekről, beszéltünk irodalomról, színházról. Sokan emlékeznek arra, hogy akkoriban korlátozták évi 2 látogatásban a magyarországi utakat, korlátlanul csak csoportosan lehetett Magyarországra menni. Dunaszerdahelyen Baculák doktornő kezdte szervezni ezeket a csoportos utakat, sokat jártunk Győrbe színházba. Nagy élmény volt Markó Iván.- Kik voltak még ebben a körben?- Én Világi Oszkárt mint szakmabelit ismertem meg. A jegyzőségre jártam intézkedni, írt az ember egy-egy adásvételi szerződést, amit ők jegyeztek be. Abban az időben sem Szigeti Lacit, sem Hunöíkot, sem Barakot nem ismertem. Az én baráti köröm teljesen más baráti kör volt. Maradtak a volt pozsonyi útitársak, akikkel szerdánként összejártunk. Egy másik társaság a szomszédokból alakult. Időközben munkahelyet váltottam. A Dunaszerdahely melletti hodosi szövetkezetbe mentem át dolgozni. Akkor Píver Dezső bácsi volt az elnök, aki már az idősebb korosztályhoz tartozott, nyugodtabb légkörben dolgozhattam. Volt az irodám ajtaján belül Somos Pétertől egy versidézet, akkor én még nem tudtam, hogy ő a Hunčľk Péter. Itt ért engem végül is 1989.- Ez hogyan ért téged?- Úgy ért, hogy egyszer csak meglátogatott otthon egy este Világi Őszi Szigeti Lacival. Természetesen figyeltük az eseményeket a televízióban, az ember meghallgatta az összes hírt a rádióban.- Melyik este volt ez?- Ez még nagyon friss volt, novemberben volt valamikor. Kérdezték, lennék-e képviselő? Én természetesen a városi testületre gondoltam Dunaszerdahelyen. Mondtam, hogy jó. De hogy nem oda. Ültünk, ültünk, aztán mindig hozzátettek valamit, fokozatosan adagolták. Végre kibökték, hogy nem a városba, hanem a parlamentbe. Ezt az ember el sem tudta volna képzelni. Mi az, hogy a parlamentbe? És az i-re az tette fel a pontot, hogy azt gondolták, hogy majd én leszek az alelnök. Közölték, hogy ők most jöttek Pozsonyból, és embereket kell javasolniuk. Az én reakcióm erre az volt, hogy majd megbeszélem a Zsuzsával. Nyilván, nem mondhattam azt, hogy igen, vagy nem. Hát mondanom se kell, hogy nem sokat aludtunk aznap éjjel. Végül is igent mondtam.- És képviselő lettél...- Képviselő lettem a Szlovák Nemzeti Tanácsban, és emlékszem rá, hogy Ivan Čarnogurský mellett ültem. Életemben először vettem részt az ülésen, hát mit mondjak, csak kapkodtam a fejemet, hogy ki, mit beszél, borzasztó volt. A parlament egyik alelnöke, akit én követtem a funkcióban, Nagy Kázmér volt, ő előtte kereskedelmi miniszter volt, gyakorlatias ember. Schuster volt akkor a parla-
