Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Világi Oszkár
- Hogyan kerültél a politikába?- Környezetemben mindenki tudta, hogy nem vagyok a rendszer híve, a Néhány mondatot is aláírtam. Azt mondják, minden embernek magának kell megcsinálnia az ideáját. Azzá lesz, amit csinál magából. Kellő időben dönt és választ, mert aki nem választ és nem vállalja fel a döntést, az csak sodródik. Maga a döntés aktusa megtartja az embert. S én mindig ehhez tartottam magam, nem félek dönteni, és sokszor lépek járatlan utakra. Ilyen a habitusom. Az FMK megalakulása napján én nem Sellyére mentem Tóth Lajos születésnapjára, hanem egy másik születésnapra. Ezért csak másnap léptem be az FMK-ba. Az első találkozón azonban, mikor a Nyilatkozat megfogalmazásáról beszéltünk Szigeti Laci lakásán, már jelen voltam. Utána már vitt magával a forradalom árja és heve. Nehéz hetek, hónapok voltak, gyakran elgondolkodtam rajta: hol fogunk megállni? Eszembe jutottak a történelmi párhuzamok, a nagy francia forradalom vérengzései, mikor forradalom a végén a saját gyermekeit falta fel. Láttam, hogyan esik darabjaira a múlt. A gazdaság a feje tetejére állt, az emberek elvesztették az állásukat, nőtt a társadalmi feszültség. S bizony kevés embernek volt fogalma arról, hol fogjuk bevégezni, milyen lesz „ez a szép új világ”. Naponta megindító sorsokkal találkoztam, de sok kapaszkodó nem volt, mert forradalom volt, s a forradalom nem arról ismerszik meg, hogy mankókat ad. Mikor este lefeküdtem aludni, nemigen tudtam, mire kelek fel. Dunaszerdahelyen a VPN és az FMK egy épületben működött, szimbiózisban éltünk - az ütemet az FMK adta, a VPN hozzánk igazodott. Hetente két napra mindig feljártunk Pozsonyba, hogy megtudjuk, mi történik a nagypolitikában Mi tárgyaltunk a kommunista párt helyi szervezetével, a járási szervezettel: egyszóval levezényeltük a hatalomátadást.- Ez miképp zajlott?- Sokkörös aktus volt. Az első körben egyezkedtünk a hatalommal, a tárgyalások a kultúrházban zajlottak. Általánossággal próbálkoztak, hogyan tudnánk együttműködni, ők is úgy érzik, változtatni kell, etcetera. Mire mondtuk, hogy tüstént távolítsák el a szimbólumaikat. Magyarul: vegyék le a vörös csillagjaikat, mert Szerdahelyen irtó sok csillag volt. Hát, válaszolták, azt már nem, az kizárt dolog. És ment a huzavona, mígnem hívott Paulicky Péter (ő volt a járási pártelnök), hogy a pártszékházról már ledobták a csillagot. S hogy akkor inkább ők lefűrészelik, mert nagy károkat okozunk a rombolással. Ez volt a forma forradalma - utána következett a tartalom forradalma. Spontán módon megalakultak az üzemi tanácsok (az egyik VPN volt, a másik FMK, ki minek nevezte magát), és készültek a hatalomátvételre. Bennünket mindig meghívtak az üzemi találkozókra, hogy adjunk megerősítést - és az aktushoz forgatókönyvet. Ha az igazgató elvtárs nem mondott le, akkor lemondatták. Mindig volt önkéntes jelentkező, akiből másnapra igazgató lett. S ez így zajlott mindenütt, ahol úgy érezték az emberek, hogy azok, akik fölöttük vannak, nem elég igazságosak vagy nem elég jók. Igazán a nép irányított. Bennünket falnak használtak, a forrongásban vesztes csoport mindig minket szidott. Kezdődött a vesszőfutás: az ember olyan dolgokért felelt, amihez semmi köze nem volt.- Személyi kérdésekben is döntöttetek? 765 VILÁGI OSZKÁR
