Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Világi Oszkár
VILÁGI OSZKÁR 766 - Sok mindenben döntöttünk. Végül is mindehhez kellett valamilyen jóváhagyás, és azt tőlünk várták, ha csak formálisan is. Ez a „komisszárosdi” 89 novemberétől vagy másfél évig tartott. Hetente nagygyűlést tartottunk a kultúrház előtt, amin több ezer ember vett részt. A párt rákényszerült, hogy helyi szinten átadja a hatalmat. A kisember kijött a térre, s mikor másnap bement a munkahelyére, már tudta: a párt egyeduralmának végek. Tisztulunk! Dunaszerdahelyen pártember komoly funkcióban nem maradt.- Hogyan lettél képviselő?-1990 elején történt. Fölhívott Barak Laci délután fél ötkor, hogy képviselőket kooptálnak a szövetségi parlamentbe. Már van négy vagy öt nevük, de még egy hiányzik. Nem vállalnám-e? Egy jó tízperces beszélgetés után döntöttem: Rendben! Nem sokat teketóriáztak, így ment ez akkoriban. Felveszed a kesztyűt vagy se?! Elindultunk éjjel, reggelre beértünk Prágába: Nóra, Gémesi Karcsi, Somogyi Szilárd és én. Bementünk az egyik hotelba, mert még korán volt. Utána átmentünk a parlamentbe. A listán kikeresték a nevemet, majd megmutatták, hogy hol lesz a helyem. Odamentem, s ott már ült egy ember. Mondtam neki, hogy ez az én helyem, mire ő kijelentette, hogy ez az övé. Ő ül itt már évek óta! Elfelejtették vele közölni, hogy ő már nem képviselő. Sajnálom, feleltem. Erre az ember fölállt, és elment. Komáromi magyar ember volt. Este még találkoztam vele, ott ült az étteremben kicsit kapatosán. Utána következett Somogyi Szilárd esete, aki letette az esküt, de kiderült róla, hogy még nincs 21 éves. Én 27 voltam. Aztán elkezdődött a munka, egymás után születtek az új törvények és módosítások. Az alkotmánybizottság folyamatosan ülésezett. Hétfőn odarepültünk 11 órára, és attól kezdve péntekig minden reggel kilenctől este tízig, tizenkettőig, fél egyig dolgoztunk. A csehszlovák parlament tárgyalási rendje alapján minden törvényjavaslat, minden módosító indítvány bekerült az alkotmánybizottságba. Az alkotmánybizottság megtárgyalta a törvényt és az összes módosító indítványt, amelyeket a bizottságok javasoltak. Ami az alkotmánybizottságban többségi szavazás útján támogatást kapott, bekerült később a parlamentbe, a közös bizottsági álláspontba. Egy idő után nyilvánvaló vált, hogy a parlamentben a legfontosabb bizottság az alkotmányjogi bizottság. Tehát mindenki „megerősítette" a jelenlétét, a pártok a legjobb embereiket hozták ide. Hosszadalmas, több órás eszmei-ideológiai csatákat vívtunk. Volt olyan paragrafus, amin órákig vitatkoztunk. Mindenki kifejtette a véleményét, érvek és ellenérvek csaptak össze. 140-150 törvényt fogadtunk el évente, amelyekhez módosító indítványok járultak: rettentően idő- és türelemigényes munka volt. Minden szavazáson ott kellett lenni, soha utána nem ültem ennyit egy helyben. Hosszú évekbe telt, míg Mattonit tudtam inni, annyira besokalltam, mert csak azt kaptunk.- Honnan lehetett tudni, hogy melyik a fontos törvény?- Az már a politikai egyeztetések során kiderült. Mi a VPN klubban voltunk, ott indult a politikai egyeztetés, aztán a klubok is egyeztettek, meg az ember maga is tudta, hogy a gyülekezési törvény, a szólásszabadság törvénye, vagyis azok a törvények, amelyek a demokratikus rendet próbálták megfogalmazni: fontos törvények. Később következett a földtörvény és a kárpótlási törvény, a transzformációs törvény - ezek voltak az építőkockák, ezekből raktuk össze az új világot.
