Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Világi Oszkár

VILÁGI OSZKÁR 766 - Sok mindenben döntöttünk. Végül is mindehhez kellett valamilyen jóváhagyás, és azt tőlünk várták, ha csak formálisan is. Ez a „komisszárosdi” 89 novembe­rétől vagy másfél évig tartott. Hetente nagygyűlést tartottunk a kultúrház előtt, amin több ezer ember vett részt. A párt rákényszerült, hogy helyi szinten átad­ja a hatalmat. A kisember kijött a térre, s mikor másnap bement a munkahelyé­re, már tudta: a párt egyeduralmának végek. Tisztulunk! Dunaszerdahelyen párt­ember komoly funkcióban nem maradt.- Hogyan lettél képviselő?-1990 elején történt. Fölhívott Barak Laci délután fél ötkor, hogy képviselőket ko­optálnak a szövetségi parlamentbe. Már van négy vagy öt nevük, de még egy hiány­zik. Nem vállalnám-e? Egy jó tízperces beszélgetés után döntöttem: Rendben! Nem sokat teketóriáztak, így ment ez akkoriban. Felveszed a kesztyűt vagy se?! Elindul­tunk éjjel, reggelre beértünk Prágába: Nóra, Gémesi Karcsi, Somogyi Szilárd és én. Bementünk az egyik hotelba, mert még korán volt. Utána átmentünk a parlament­be. A listán kikeresték a nevemet, majd megmutatták, hogy hol lesz a helyem. Oda­mentem, s ott már ült egy ember. Mondtam neki, hogy ez az én helyem, mire ő ki­jelentette, hogy ez az övé. Ő ül itt már évek óta! Elfelejtették vele közölni, hogy ő már nem képviselő. Sajnálom, feleltem. Erre az ember fölállt, és elment. Komáro­mi magyar ember volt. Este még találkoztam vele, ott ült az étteremben kicsit ka­patosán. Utána következett Somogyi Szilárd esete, aki letette az esküt, de kiderült róla, hogy még nincs 21 éves. Én 27 voltam. Aztán elkezdődött a munka, egymás után születtek az új törvények és módosítások. Az alkotmánybizottság folyamato­san ülésezett. Hétfőn odarepültünk 11 órára, és attól kezdve péntekig minden reg­gel kilenctől este tízig, tizenkettőig, fél egyig dolgoztunk. A csehszlovák parlament tárgyalási rendje alapján minden törvényjavaslat, minden módosító indítvány beke­rült az alkotmánybizottságba. Az alkotmánybizottság megtárgyalta a törvényt és az összes módosító indítványt, amelyeket a bizottságok javasoltak. Ami az alkotmány­bizottságban többségi szavazás útján támogatást kapott, bekerült később a parla­mentbe, a közös bizottsági álláspontba. Egy idő után nyilvánvaló vált, hogy a parla­mentben a legfontosabb bizottság az alkotmányjogi bizottság. Tehát mindenki „megerősítette" a jelenlétét, a pártok a legjobb embereiket hozták ide. Hosszadal­mas, több órás eszmei-ideológiai csatákat vívtunk. Volt olyan paragrafus, amin órá­kig vitatkoztunk. Mindenki kifejtette a véleményét, érvek és ellenérvek csaptak ös­sze. 140-150 törvényt fogadtunk el évente, amelyekhez módosító indítványok járul­tak: rettentően idő- és türelemigényes munka volt. Minden szavazáson ott kellett lenni, soha utána nem ültem ennyit egy helyben. Hosszú évekbe telt, míg Mattonit tudtam inni, annyira besokalltam, mert csak azt kaptunk.- Honnan lehetett tudni, hogy melyik a fontos törvény?- Az már a politikai egyeztetések során kiderült. Mi a VPN klubban voltunk, ott indult a politikai egyeztetés, aztán a klubok is egyeztettek, meg az ember maga is tudta, hogy a gyülekezési törvény, a szólásszabadság törvénye, vagyis azok a törvények, amelyek a demokratikus rendet próbálták megfogalmazni: fontos tör­vények. Később következett a földtörvény és a kárpótlási törvény, a transzfor­mációs törvény - ezek voltak az építőkockák, ezekből raktuk össze az új világot.

Next

/
Thumbnails
Contents