Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

tettnél jóval későbbi időpontban, majdnem délben, kezdődött. Már azon izgul­tam, hogy nem érem el a temetés kezdetét. Végül elsőként tarthattam meg az előadásomat. (...) Az előadást követően eltávoztam a konferencia színhelyéről, így a további eseményekből kimaradtam. Csak utólag értesültem az FMK meg­alakulásáról. Másnap természetesen újra munkába kellett állnom, és csak tá­volról figyeltem az eseményeket. Őszintén megvallva, még akkor sem hittem, hogy pár napon belül Csehszlovákiában összeomlik a hatalmi gépezet. Hosz­­szabb idejű agóniájára számítottam. Azon a héten még pár napot Budapesten töltöttem. Hivatalosan részt vettem mint postatörténész egy kocsitörténeti kon­ferencián a Közlekedési Múzeumban. Hazajövet láttam, a „helyzet fokozódik”, hogy ezzel az ismert fordulattal fejezzem ki magam. Munkából hazafelé menet meg-meg álltam a Szlovák Nemzeti Felkelés terén, ahol naponta zajlottak a rendszerváltoztató tömeggyűlések. A tér tömve volt, még a mellékutcákban is álltak az emberek. A levegőben érezni lehetett a feszültséget, de az emberek el­szántságát is. Egyfajta furcsa bizonytalanság is ott lebegett a fejük felett, vajon eredményes lesz-e ez az engedetlenségi hullám? Mivel Budapesten tartózkod­tam, nem vehettem részt a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma címen 1989. no­vember 24-én megtartott összejövetelen sem. Ezen kezdeményezték ugyanis a Csemadokon belüli változtatásokat. Erről Budapestről hazaérkezve értesültem. Tudtam arról is, hogy előkészítés alatt van a Csemadok KB rendkívüli ülése, amelynek napirendjére kellene tűzni az 1968 után kizárt tagok és pozícióikból eltávolított személyek rehabilitálását is. Akkor úgy értesültem, hogy ez még tel­jesen bizonytalan, mert többen ellenzik a rehabilitálást.- De végül a december 6-i Csemadok KB ülésén ott voltál.- Igen, ott voltam. Meghívót nem kaptam, csak egy nem hivatalos telefonérte­sítés jött az ülés előtti órában, hogy mégis napirendre kerül a rehabilitálás, te­hát részt vehetek az ülésen, a többi majd kiderül. A levéltárban már előre ki­egyeztem a helyettesítést, hogy elszabadulhassak. Bizonytalan érzésekkel in­dultam el a Csemadok-székházba. Ezzel szemben, meglepetésemre, magának az ülésnek a lefolyása sima ügynek volt tekinthető. Ellenhangok a rehabilitáció­val szemben nem hangzottak el. Sőt az egyik KB-tag a könnyekig meghatódva kért bocsánatot a tisztogatások idején félreállított Dobos Lászlótól és Szabó Re­zsőtől. A KB ezután formálisan is határozott a politikai okokból félreállított és kizárt Csemadok-tagok rehabilitálásáról. Még tartottak a felszólalások, amikor a kormányhivataltól jött egy értesítés, hogy új kormány alakul, és a Csemadok je­lölhet egy miniszterelnök helyettest, és esetleg két miniszteri posztra is esélye lehet. Ekkor megkezdődött a jelöltek kiválasztása. Nevek röpködtek a levegő­ben. Dobos és Szabó kijelentették, hogy ők nem vállalják a jelölést. Ekkor vala­ki az én nevemet is megemlítette. Megkérdezték, vállalom-e a jelölést. Igent mondtam. Öt jelölt volt. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy én a nyertesek között lehetek. A szavazás több körön keresztül folyt. Bekerültem az utolsó kör­be is, és ott öttel több szavazatot kaptam, mint Merva Lóránt. így engem java­soltak a miniszterelnök-helyettesi tisztségbe. A javaslatot írásba foglalva azon­nal futár vitte a közeli kormányhivatalba. Az ülés után, mintha mi sem történt volna, visszamentem a levéltárba dolgozni. Senkinek nem szóltam a történtek­ről, gondolván, úgysem lesz a dologból semmi. A Csemadok KB ülése szerdai 759 VARGA SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents