Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Varga Sándor
VARGA SÁNDOR 758 tartalmazta a Jogvédő Bizottság összes addigi dokumentumát. A kötetet Duray Miklós az USA-ban saját maga állította össze és szerkesztette. A Szabad Európa Rádió azonban már előbb, még 1989 novembere előtt beszámolt a Memorandumról.- Az 1989-es évben a Jogvédő Bizottságon kívül is voltak ellenzéki mozgolódások a szlovákiai magyarok között. Például tudtál az 1989. február 6-án elfogadott Harminchármak által aláírt nevezetes memorandumról, vagy a szlovákiai magyar tudományos kutatás intézményesítését szorgalmazó elaborátumról, amely az Új Mindenes Gyűjteményben később meg is jelent?- Ebben az időben természetesen intenzíven figyeltem az ellenzéki tevékenységet. A levéltárban, mint már előbb szóltam róla, igen kötött volt a munkaidőm. Nagyon nehezen tudtam csak elszabadulni. A nehézség abban volt, hogy kellett mindig találnom helyettesítőt is a kutatóba, mivel ott állandó jelenlétet volt szükséges. Nagyon nehezen viseltem ezt a kötöttséget. Ezért a Harminchármak mozgalmából kimaradtam. Érzékeltem azonban, hogy 1989-ben már az embereknek nagyon elegük volt a pártdiktatúrából. Egyre bátrabban mertek megnyilatkozni. Ez volt tapasztalható a Csemadok legális szerveiben és a tagsága körében is. Ugyanez mondható el a Harminchármak mozgalmáról is. Ez a légkör tette azt is lehetővé, hogy viszonylag nagy számú aláírás gyűljön össze a Csehszlovákiai Magyarok Memorandumához. Az egyes mozgalmak között voltak apróbb-nagyobb különbségek, de a kisebbségi jogok védelme mindegyikben jelen volt. A csehszlovákiai magyar tudományos élet intézményesítését szorgalmazó munkaanyag kidolgozása nekem régi vesszőparipám volt, amely még 1968-ból származott, amikor a Csemadokban próbáltunk valami hasonlót megvalósítani, így természetesen részt vettem a kidolgozásában. Az elképzelt intézet könyvtárának és levéltárának koncepcióját vetettem papírra. Később, 1991-ben, ezen koncepció alapján kezdett működni a Bibliotheca Hungarica Somorján.- A novemberi és az azt követő idők eseményeit hogy élted meg?- Valamikor 1989 augusztusában engem személyesen megkeresett Tóth Lajos azzal, hogy 50 éves születésnapi évfordulójának apropójából, 1989. november 18-án szeretne rendezni Vágsellyén egy baráti találkozót, ahová meghívná a szlovákiai magyar klubok egykori és mostani képviselőit. Formáját tekintve konferencia lenne, ahol beszámolók és előadások hangoznának el, amelyeket vita követne. Mindnyájan tudtuk,valójában ez egy ellenzéki találkozónak készül. Lajos felkért, hogy tartsak egy előadást. A témát rám bízta. Én a szlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom 1964-1969 közötti történetét választottam. Egyúttal felkért, hogy vezessem a konferencia délelőtti szakaszát. Készültem az előadásra, és elhatároztam, hogy arra a napra, mivel hétfőre esett, szabadságot veszek ki. Az élet, pontosabban a halál azonban kissé módosította a szereplésemet a konferencián. Az történt ugyanis, hogy Érsekkétyen meghalt egy igen közeli rokonom, akinek éppen november 18-án kora délután volt a temetése. Ezen mindenképpen részt kívántam venni. Megérkezve Vágsellyére, megkértem Lajost, hogy az előadásomat a délutáni programból hozza előbbre, és tekintsen el attól, hogy én vezessem a délelőtti részt. így is történt. A konferencia a meghirde-
