Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

VARGA SÁNDOR

A somorjai Bibliotheca Hungarica megnyitása (Fotó: Gyökeres György)

fon és a posta történetéhez. Minden szabad időmben, esténként és a hétvégeken ezen dolgoztam. Megírtam több mint tíz hosszabb tanulmányt, amelyek részben az SZTA gondozásában megjelent tanulmánykötetekben, részben pedig a prágai Postamúzeum évkönyvében jelentek meg. (...) Amikor 1984-ben már egy önálló kötetre való tanulmányom jelent meg, és a posta, távíró, telefon történetének Szlovákiában egyedüli tudományos szintű szakértőjének számítottam, dr. Tibenský - aki ekkor már a tudományok doktora volt - javasolta, hogy jelentkezzek aspirantúrára. Ő mint a tudományos minősítő bizottság elnöke hivatalos ajánlást adott számomra, amelyben megindokolta, hogy tudományos szempontból megfelelek az aspirantúrára való felvétel feltételeinek. Az aspirantúrára való felvétel ebben az időben azonban politikai kérdésnek számított, és a tudomány által támasztott feltételek mellett az illetőnek politikailag is meg kellett felelnie. Ez azt jelentette, hogy az illetékes járási pártbizottság jóváhagyása nélkül nem lehetett valakit felvenni aspiránsnak. Az én felvételemet azonban 1984-ben az illetékes pártbizottság elutasította. Ez nagy csalódás volt a számomra. Azért is szerettem volna megszerezni az aspirantúrát, mert ez a fokozat automatikusan havi 300 korona fizetés-kiegészítéssel járt. Ezzel kissé megközelíthettem volna a szakmailag hozzám mérve korántsem olyan eredményes kollégáim fizetését. Dr. Tibenský is csalódott volt, de segíteni nem tudott, mivel ő nem volt párttag. A postatörténeti kutatásokat azonban tovább folytattam de már nem olyan intenzitással, mint addig. Egyre jobban kezdtem figyelni a politikát, főleg az illegálisnak minősített mozgalmakat.