Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

- Miképpen kapcsolódtál be a Jogvédő Bizottság munkájába?

757- Az 1968-at követő tisztogatás során történt megbélyegeztetésemet követően elhatároztam, hogy távol fogom tartani magamat a politikától és a közéleti szerepléstől. Ez utóbbit nem volt nehéz betartani, mert a hozzám hasonló személyeknek hivatalos rendezvényeken való megjelenése nem volt kívánatos. A politikával pedig, a tudományos kutató munka mellett, csak az informálódás szintjén kerültem kapcsolatba. Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja hallgatása mellett eljutott hozzám elvétve egy-egy szamizdat is. A 80-as évek elejétől rendszertelen időközökben találkozgattam Duray Miklóssal is, aki a Jogvédő Bizottság dokumentumait saját aláírásával jegyezte. Eleinte csak beszélgettünk, illetve megvitattuk az aktuális kérdéseket, elsősorban a kisebbségi viszonyokat, főleg az ismétlődő hatalmi törekvéseket az ún. alternatív oktatás bevezetésére a magyar iskolákban. Álnéven írtam egy elemzést a magyar kisebbség helyzetéről egy Nyugaton megjelent kötetbe. Rendszeresebben Duray Miklós vizsgálati fogságból való kiszabadulása után 1985 második félévétől folytattam rendszeres illegális tevékenységet. Azt, hogy a Jogvédő Bizottság tagjának tekint, Duray Miklós csak valamikor ekkor közölte velem. Másokról nem tudtam, de a letartóztatások és kihallgatások hírei alapján sejteni lehetett hogy ezek a személyek is ebbe a körbe tartoznak. Erről azonban nem beszéltünk. Miklós elmondta, hogy mindenkivel személyesen tartja a kapcsolatot, az egyes tagok így, a saját érdekükben, egymásról nem tudtak. Az 1988 augusztusáig eltelt három év alatt részt vettem néhány dokumentum kidolgozásában, illetve lektorálásában, valamint Miklóssal együtt szlovák ellenzékiekkel folytatott két egyeztető tárgyaláson is részt vettem. Amikor Duray Miklós elfogadta az amerikai ösztöndíjat, és világossá vált, hogy az országból kiengedik, első ízben összehívta a Jogvédő Bizottság tagjait. Ezen az összejövetelen beszéltük meg, hogy miképpen folytatódjon a Jogvédő Bizottság további tevékenysége. A megállapodás szerint a bizottság továbbra is kifejti majd véleményét a magyar kisebbséget érintő aktuális kérdésekről, és Duray Miklós a nevével fogja ezeket továbbra is jegyezni abban az esetben is, ha nem látta előzőleg a dokumentumot. A kapcsolattartással és a tevékenység koordinálásával, tiltakozásom ellenére, Miklós engem bízott meg. Gondoskodott az anyagi fedezetről is. Kaptam egy budapesti címet, ahol egy bizonyos személytől, akivel kölcsönösen ismertük egymást, átvehettem 20 ezer forintot. Ezzel az összeggel egy keresztény ellenzéki csoportosulás támogatta a felvidéki magyarok jogvédő küzdelmeit. Az összeget, dologi kiadásokra, papírra és postaköltségre, illetve utazási kiadásokra használtuk fel. Az összeg elköltéséről és csekély maradékáról Miklósnak számoltam el az USA-ból való hazatérése után. Duray Miklós távolléte alatt a Jogvédő Bizottság hét dokumentumot adott ki. Ebből egyet sokszorosítva postán is szétküldtünk a magyar iskoláknak, valamint a szülők és iskolabarátok szervezeteinek. Szerveztük továbbá az aláírásgyűjtést a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma c. dokumentumhoz. Ebbe már a bizottság tagjain kívül mások is bekapcsolódtak, így összegyűlt több mint 250 aláírás. Az eredeti aláírásokat tartalmazó ívek, mint a kapcsolattartásért felelős személyhez, végül hozzám kerültek. Rövid időn belül, még 1989 októberében, sikerült őket kijuttatnom Duray Miklóshoz az USA-ba. így a dokumentum az aláírásokkal együtt napvilágot látott még ugyanabban az évben a Püski Kiadónál New Yorkban megjelenő, Kettős elnyomásban c. kötetben. Ez a kötet

VARGA SÁNDOR