Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

VARGA SÁNDOR 754 Ifjúság Központi Tanácsának (MIKT) Szervező Bizottságába. Ettől kezdve gyak­ran jártam fel Pozsonyba a szervező bizottság összejöveteleire. A PIK rendsze­res heti összejövetelein, amelyeken már 100-150 fiatal vett részt, rendszeres beszámolót tartottam az aktuális eseményekről. Egyik szervezője voltam a ke­szegfalui IV. Nyári Ifjúsági Találkozónak, és intéztem a megalakítandó Magyar If­júsági Szövetség (MISZ) igazolványainak a nyomtatását a komáromi nyomdá­ban.- Mikor kerültél fel Pozsonyba a Csemadok KB titkári tisztségébe?- Az ifjúsági mozgalom vezetőit meghívták a Csemadok Központi Bizottságának rendkívüli dunaszerdahelyi ülésére, amely június elején zajlott le. Ez volt az az ülés, ahol Lőrincz Gyula lemondott az elnöki tisztségről, és helyébe Dobos Lász­lót választották meg. A reformtörekvéseket támogatandó, itt én is felszólaltam. A felszólalásom szövegének egy része az Új ///óságban is megjelent. Valószínű­leg már itt felfigyelhettek rám. Majd a keszegfalui NYIT egyik rendezvénye után Dobos László megszólított, és elmondta, hogy egy második titkárral szeretnék bővíteni a központi apparátust, és ezt nekem ajánlja fel. Nem rejtette azt sem véka alá, hogy ezzel ellensúlyozni szeretné az ortodox kommunisták befolyását az apparátusban. Ez július 15-e körül volt. Azzal váltunk el, hogy ha sikerül bizo­nyos formalitásokat elintézni, akkor elvileg szeptember 1-jén munkaviszonyba léphetek a központi irodában. Nos, annak ellenére, hogy közben a szovjetek au­gusztus 21-én megszállták az országot, mindent sikerült elintézni, és szeptem­ber 1-jén beléphettem a Csemadok KB központi irodájába mint titkár. Előzőleg meghívottként részt vettem a KB augusztus 3-i ülésén, ahol jóváhagyták a fel­vételemet. A levéltárból annak rendje és módja szerint, közös megegyezéssel léptem ki. Megtettem azt is, hogy elmentem a levéltárak főigazgatójához, és el­mondtam neki a döntésemet. Ő próbált lebeszélni arról, hogy politizálni kezdjek, de számomra akkor már nem volt visszaút. Túlságosan elköteleztem magam a 68-as reformfolyamat mellett, amelyről naivul azt hittem, hogy bizonyos megszo­rításokkal ugyan, de folytatódhat a megszállás után is. (...)- A Csemadokban meddig voltál titkár?- A Csemadok rendkívüli közgyűlésén 1969 márciusában még újraválasztottak titkárnak. Akkor még a reformerők többségben voltak, és még merték vállalni a meggyőződésüket. Az országos politikában azonban egyre jobban kiszorultak a hatalomból a 68-as reformok iránt elkötelezett személyek. Alexander Dubčeket 1969 áprilisában leváltották a CSKP KB első titkári tisztségéről, és megkezdő­dött a leszámolás előkészítése. Az ún. átigazolási folyamat elsősorban a párta­gok 68-as tevékenységének átvilágításával járt, de az egyes munkahelyeken a nem párttagok tevékenységét is felülvizsgálták. Engem a 68-as szereplésemért folyamatosan támadtak mind a sajtóban, mind a szervezeten belüli gyűléseken. Egy idő után ezért tehertétel lettem azok számára is, akik ebbe a tisztségbe meghívtak. Az ő javaslatukra mondtam le 1970 márciusában a titkári tisztség­ről. Egyelőre azonban maradhattam az apparátusban mint szakelőadó a közmű­velődési osztályon. De az elvárás velem szemben az volt, hogy találjak minél

Next

/
Thumbnails
Contents