Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Varga Sándor
VARGA SÁNDOR 750 társadalmi és kulturális élet. Az állandó kiállítások főleg a régészeti anyagot mutatták be, de évekig nem kerültek felújításra. A pártbürokráciának nem volt érdeke a múzeum fejlesztése. A szlovák igazgatók nem tudtak mit kezdeni a múzeum szinte színtiszta magyar emléktárgyaival, kivéve persze a régészeti anyagot. A lerobbant épület felújítása, és a kiállítások újraszervezése csak 1968-ban indult el.- Hogyan alakult a sorsod az érettségi után?- A három középiskolás év gyorsan eltelt. 1959-ben érettségiztem. Az egyetemi továbbtanulás mellett döntöttem. A pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakára jelentkeztem, de helyhiányra való hivatkozással nem vettek fel. Mint szüleim megtudták, valójában a róluk, illetve apámról adott kádervélemény volt a mérvadó ebben a tekintetben. (...) Második lehetőségként, szükségből választottam az akkor megnyíló Pedagógiai Intézetet Nyitrán, ahová fel is vettek. Ide akkor nem volt elég jelentkező, ezért a „munkáshatalom’’ számára nem számított a „burzsoá” ivadék sem. Tudni kell, hogy ez az intézmény szlovák oktatási nyelvű volt. A magyar Pedagógiai Intézet ugyanabban az évben Pozsonyban nyílt meg. De mivel ezek az intézmények kerületenként nyíltak meg, minket Komáromban érettségizetteket, a nyitrai intézetbe tereltek, mivel akkor a Komáromi járás a Nyitrai kerülethez tartozott. (...) A félévi vizsgákat letéve kérvényeztem az átlépésemet a pozsonyi magyar tannyelvű Pedagógiai Intézetbe azzal, hogy magyarul szeretném a tanulmányaimat tovább folytatni. Minden további nélkül engedélyezték az átlépést. A második félévet 1960 februárjában tehát már Pozsonyban kezdtem, és júniusban sikeresen le is vizsgáztam. A vizsgaidőszak alatt jött a hír, hogy az intézetet áthelyezik Nyitrára, ahol a hasonló szlovák intézettel egy igazgatóság alá kerül. Ekkor, rövid töprengés után elhatároztam, hogy Nyitrára, ahol amúgy sem éreztem jól magam, vissza nem megyek. Kértem a tanulmányaim megszakítását. Úgy gondoltam, hogy elmegyek fizikai munkásnak, és már mint „munkáskáder” újra jelentkezek az egyetemre, talán felvételt nyerhetek. Pozsonyban találtam is munkát egy öntött és zománcozott fürdőkádakat gyártó cégnél, úgy hívták, hogy Kovosmalt. Itt a nyolc órában kemény fizikai megterheléssel járó munkát kellett végezni. Kezdetben izomlázzal küszködtem, és minden műszak után halálosan fáradt voltam. A másnapi munkakezdésig alig mozogtam, nem is hagytam el az albérleti szobámat. Egy hónapig tartott amíg a szervezetem hozzászokott a nehéz fizikai munkához. Munkatársaim között sok bejáró csallóközi és mátyusföldi magyar is volt. Amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább és feladom, ők tartották bennem a lelket, bíztattak és segítettek. Nekik sokat köszönhetek.- Munkásként felvételiztél újra?- A jelentkezést az egyetemre 1960 tavaszán kellett benyújtani. Az üzemből megkaptam a remélt pozitív kádervéleményt. A felvételi június elején volt.- És honnan jött az ötlet, hogy most hova jelentkezzél?- Az élet mindig produkál véletleneket. Volt alapiskolai osztályfőnököm, Bordán Katalin, akiről már beszéltem, egyik fiatalabb leánytestvére az akkori pozsonyi
