Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

Állami Levéltár igazgatójának a felesége volt. Hétvégéken gyakran hazalátogat­tak a Bordán család szülői házába Hetényre. Itt találkoztam a levéltár igazgató­jával, akit Jozef Watzkának hívtak. Sajnos már nincs az élők sorában. Kérdezte, hogy a fizikai munkával eltöltött idő után hol szeretném folytatni a tanulmánya­imat. Elmondtam, hogy engem a történelem mindig érdekelt, és több ilyen jelle­gű könyvet olvastam, de pontosan nem tudom, hová kellene benyújtani a jelent­kezésemet. Ekkor ő javasolta, hogy adjam be a jelentkezésemet a Komenský Egyetemen levéltárosi szakára, ahol a történelmet úgy oktatják, mint a történe­lem szakos hallgatóknak. S mellette, pluszként, a történelmi források kezelésé­re is megtanítanak. Megfogadva a tanácsát tehát ide adtam be a jelentkezése­met. (...)- Az alatt a közel egy év alatt amíg munkásként dolgoztál, tudatosan készültél a tanulmányaid folytatására? Jártál-e könyvtárba, készültél-e felvételire, olvas­tál-e újságokat?- Helyén való a kérdés. Kezdem a végével. Újságot olvastam. Most már nem csak a sportrovatot, hanem a politikát is. Készültem a felvételire, és mivel ak­kor köztudott volt, hogy a szóbeli felvételi vizsgának része egy olyan kérdés is, amely a jelentkező „politikai tájékozottságát” volt hivatott felmérni, igyekeztem elsajátítani az akkori vonalas szöveget. Valójában azt akarták tudni, hogy az il­lető az akkori rezsimnek megfelelő nézeteket vall-e. A felvételizők ebből akkor nem csináltak lelkiismereti problémát. Mindenki igyekezett megfelelni az elvárá­soknak, és elmondta a kötelező sablonszöveget, amelyet a párt napilapjaiban, a Pravdában, vagy magyarul az Új Szóban lehetett olvasni. Pozsonyi tartózkodá­som alatt, sok más magyarral egyetemben, én is rendszeresen eljártam a Lőrinckapu utcai (akkori neve Leningradská) Orbis néven ismert üzletbe, ahol idegen nyelvű, köztük magyar, újságokat és folyóiratokat lehetett vásárolni. Itt az Élet és Irodalom, az Új írás és a Kortárs c. kiadványokat szoktam többé-ke­­vésbé rendszeresen megvásárolni. De természetesen a Népsport és a Képes Sponsern maradhatott el. Könyveket pedig a Mihálykapu utcai Magyar Könyves­boltban vásároltam. De gyakran rendeltem könyvet a Prágai Magyar Kultúra ne­vű intézménytől is. Ez az intézmény akkor nagyon népszerű volt Dél-Szlovákiá­­ban. (...) A felvételi vizsgára készülőben, elkezdtem újra németül tanulni. Ma­gánórákat vettem egy régi pozsonyi lakostól, aki természetes módon három nyelven, magyarul, szlovákul és németül is anyanyelvi szinten beszélt. Előzőleg már a gimnázium utolsó két évében éltem azzal a lehetőséggel, hogy nem köte­lező tantárgyként lehetett német oktatásra járni. Tudtam, hogy a levéltárosi szakmában a német nyelvtudás nálunk igen fontos, és az egyetemen is vizsgáz­ni kell belőle. (...)- Tehát fölvettek, internátusbán laktál, gondolom?- Internátust kaptam az ún. svéd házakban, ahol már egy szemeszteren keresz­tül laktam, amikor átléptem Nyitráról a pozsonyi Pedagógiai Intézetbe. Hiányzott itt ugyan mindenféle komfort, de tavasszal és nyáron igen kellemes zöld környe-751 VARGA SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents