Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

VARGA SÁNDOR

748 zisztenciális gondok, nagyban hozzájárultak aránylag korai halálához. A házat apám halála után nem örökölhettük meg, mivel a telekkönyvben ott volt a konfiskálási bejegyzés. Végül az 1980-as évek első felében, némi baráti és jogászi segítséggel, sikerült a konfiskálást töröltetni, és anyám nevére íratni a házat.- Mesélj valamit az iskolai éveidről!- Hetényben kezdtem iskolába járni, 1948-ban. Ez még szlovák tannyelvű intézmény volt, magyar iskola akkor még nem volt. Nyomasztó élmény volt számomra az egész, mert egy árva kukkot sem tudtam szlovákul. Ebből eredően nem tudtam megtanulni olvasni. Szüleim teljesen szerencsétlenek voltak emiatt. Fél év után apám kezdett velem esténként foglalkozni, és mivel ő értett csehül, lassan rávezetett az olvasandó szöveg jelentésére, és így kezdtem előre haladni az olvasásban. Anyám szlovákul nem tudott. Nem is tanult meg élete végéig. A következő iskolaévben szerencsére Hetényen is megnyílt a magyar iskola. így a második osztálytól már nem volt gondom a tanulással, jeles tanuló voltam egészen az alapiskola befejezéséig. A magyar tanerők kezdetben többnyire nem rendelkeztek képesítéssel, de a hivatástudat sem tengett túl bennük. Fokozatosan azonban javult a helyzet. Ötödik osztálytól már többnyire a tanítás iránt elhivatott és pedagógiai érzékkel megáldott tanítók oktattak a hetényi iskolában. Meg kell említenem osztályfőnökömet, Bordán Katalint, aki több évtizeden át oktatott itt. Ma már nincs az élők között. De nemcsak ő, hanem már az ő szülei is itt tanítóskodtak. Édesapja kántortanító volt Hetényen, három testvére szintén pedagógus volt, de ők máshol tevékenykedtek. Szólnom kell még Herdics János igazgató úrról, akit valószínűleg valamilyen politikai jellegű büntetésből, Szénéről helyeztek át az eldugottnak vélt faluba. Komoly tekintélynek örvendett a községben. Csakúgy mint Szénássy Zoltán tanár úr Komáromból, akit szintén politikai büntetésként helyeztek ki igazgatónak a hetényi alapiskolába.- Az alapiskola után gimnáziumban folytattad iskoláidat?- Igen, de akkor az elnevezése Tizenegyéves Középiskola volt. Az egykori bencés gimnázium utódjaként működő intézménybe, Komáromban, 1956 szeptemberétől kezdtem járni. Az első osztályban, amelyet akkor kilencedik osztálynak neveztek, az osztályfőnököm Gáspár Tibor volt. Ő hamarosan kivívta diákjai őszinte elismerését és megbecsülését. Felkészültségével és emberi magatartásával vált példaképpé a szemünkben.- A gimnázium, gondolom, már nagyobb hatással volt rád.- Ez az intézmény a maga több évszázados hagyományával már egy kiforrottabb értékrendet képviselt. Nyilvánosan ugyan nem lehetett hangoztatni, de a diákok között köztudott volt, hogy milyen patinás magyar intézmény örökösei vagyunk. A folyosón néztük a végzett diákok kifüggesztett tablóit, és ismert neveket fedeztünk fel. Megtaláltam például Turczel Lajos nevét és fényképét, akiről előtte már hallottam. Egyszóval az épületben uralkodó szellem már eleve büszkeséggel töltötte el az odajárókat, akiknek egyúttal tartást is adott. Ez a szellem még az ötvenes évek második felének legsötétebb diktatúrájában is élt és hatott. Itt