Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Takács János†
- Próbáljuk meg akkor konkretizálni a két, illetve végül is három választást, egyrészt a 90-est, aztán az önkormányzatit, és 92-re milyen kihatással voltak ezek a dolgok? Hogyan lett MPP-vé az FMK? Mennyire győzött a liberalizmus?- Hogy győztek-e a liberális eszmék, azt nem lehet ilyen egyértelműen megmondani. A 90-es választásokon én voltam a polgármester-jelölt, nem is számoltam azzal, hogy megnyerem, mert hiszen az Együttélésnek is volt komoly jelöltje, a VPN-nek Kasza volt a jelöltje, vagy független jelölt, már nem is tudom, de Kasza megnyerte a választásokat. A választások után négyen kerültünk be, 18 Együttéléses. És akkor eljött utánam Pál meg még pár ember, hogy nem vállalnám-e el az alpolgármesterséget. Mi soha nem is gondolkoztunk alpolgármesterben az FMK-ban. Én ezt megmondtam nekik őszintén, de ha ők hajlandók lennének engem támogatni, akkor két dolgot szeretnének: azt, hogy ne Ludmila legyen a város elöljárója, hanem a Dubovský mérnöknő, hogy Kasza Józsi Agócs Józsefet jelölje, de őt ne támogassam. Azzal mentek el innen, hogy mondtam nekik: „Nézzétek, én nem akarom Dubovskýt, mert rossz híre van, én ebben nem tudom támogatni. Ami a szavazást illeti, az titkos lesz. Nem tudok erre mit mondani, meglátjuk. Majd holnap vagy holnapután megmondjátok nekem pontosan, hogyan is van, hogy ti akkor erre mit válaszoltok.” Én mondtam egyértelműen, hogy én Dubovskýt nem vállalom. Akkor én vártam a választ, de nem jött. Kasza beterjesztette a jelölését, természetesen a 18 emberből. Én már nem tudom pontosan a szavazások eredményét, hogy mennyi volt, de nem fogadta el az önkormányzat Agócs Józsit alpolgármesternek. Aztán javaslatot tettek Pál Lajosra, de ő visszalépett. Ez alatt az idő alatt egy szóval sem mondta nekem senki azt, hogy te hülye, mi javasoltunk téged alpolgármesternek, harmadiknak, mint kompromisszumot. Aztán javasoltak harmadiknak, és úgy lettem alpolgármester. Hát most erre én mit tegyek? Mondjam, hogy nem? Azért azt tudtam, hogy ha ott leszek, akkor már tudok segíteni a pártnak, tudok valamit csinálni a városnak. (...) Aztán nehéz volt, mert az Együttéléssel szemben nem volt semmi esélyem, állandóan támadtak, állandóan megkontráztak. Példát mondok: annak idején bejött hozzám a Dubovský, és azt mondta, hogy neki van egy ismeretségi szála, Makovecz Imre, és van ilyen lehetőség, hogy eljönne városfelújítás ügyben. Akkor próbálta itt az irodáját, a Makonát kiterjeszteni szlovák területre is, és én nagyon megörültem ennek a dolognak. Ennek az eredménye az volt, hogy Makoveczet lehoztam ide, és lehoztam az egyik asszisztensét. Az Együttélés nem támogatott ebben a törekvésemben, mert én azt akartam, hogy Fülek város magjának rekonstrukcióját és revitalizációs tervét Makovecz csinálja meg. Nem hagyták jóvá, az Együttélés leszavazta. De ennek ellenére én megcsináltattam velük a tervet. (...) Amikor letelt a négy év, én száz nappal a lejárta előtt húzogattam a strigulákat, mint a katonák. Csak eddig leszek itt, és egy nappal se tovább. Ezt be is tartottam. Mert aztán úgy adódott a helyzet, hogy a következő alkalommal mi lettünk a győztesek, de akkor már senki sem akart alpolgármester lenni, tőlünk nem volt rá semmiféle reflexió, hogy valaki akarja. (...)- Talán még az lenne érdekes, hogyan csapódott le ez az egész változás 89-től 92-ig terjedő időszakban. Fejlődött-e Füleken a kisebbségi kultúra, hogy a Csemadoknak egyféle átszerveződése tényleg végbement-e? 701 TAKÁCS JÁNOS
