Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
- A magyarországi sajtó mindenképpen, mert nem nagyon tudtak mit kezdeni ezzel a szlovák-magyar együttműködéssel. Egyrészt. Másrészt volt itt egy Forró Evelyn nevű nő, aki tudatosan félretudósított. Azt hiszem, az MTI-nek vagy a Kossuth Rádiónak volt a tudósítója és teljesen manipulativ módon, a kommunista titkosszolgálat szellemében félretudósított. Amúgy engem ezek a dolgok különösebben nem zavartak. Én akkor már nagyon érzékeltem, hogy a politika meglehetősen aljas dolog. Az egyik oka, hogy nem mentem bele a politikába az, hogy fél év alatt meglehetősen kiismertem. És hát a kultúrából jövő ember vagyok és nem központi bizottságból. Amúgy az Árpáddal való kapcsolatom végig tartott, amíg elnök volt. Pitharttal többször voltam például Árpádnál, Árpád is többször volt ebben a lakásban elnökként is és még utána is. Ez annak köszönhető, hogy mi 89 előttről ismertük egymást. És elég sok cseh meg szlovák politikust vittem a magánlakására is, a rezidenciájára is,, ha úgy tetszik, magánbeszélgetésekre. Az, hogy összebarátkozott Fero Mikloškóval, amit én fontosnak tartottam, mert ő a szlovák parlament elnöke volt, vagy összebarátkozott - miután váltás volt - mondjuk Migašsal és Flrušovskýval, ezeket fontosnak tartottam, hogy ezek a kapcsolatok kialakuljanak és úgy is működjenek, hogy a politika fölött, nem a politika alatt. Ezek mind intellektuális és, hogy úgy mondjam, értelmiségi beszélgetések voltak egy kávénál vagy egy vacsoránál. És egy emberi közelséget, áramkört igyekeztél teremteni. Ez hozzátartozik az én diplomáciámhoz, úgy érzem, kulturális diplomáciát csinálok az utóbbi 20 évben, és 89 előtt is valami hasonlót csináltam. Az én vitalitásom és aktivitásom arról szólt, hogy összehozni azokat az embereket, akik békében képesek együtt dolgozni - én mindenképpen békepárti vagyok. Én nem a háború embere vagyok. Alkatilag ilyen vagyok, külsőleg lehet, hogy zordnak látszom, de a belső berendezkedésem - az mindenképpen békepárti. Ez az Árpádhoz fűződő kapcsolat nagyon gazdag, a mai napig tartó kapcsolat. Miután Árpád kikerült az elnöki székből, megalapította a Kék Szalonját, amelynek én tagja vagyok a mai napig, rendszeresen összejövünk és rendkívül jó beszélgetések folynak a Göncz Árpád-féle Kék Szalonban Budapesten. És hogy úgy mondjam, ez a barátság tart az Ági meg a Zsuzsa között is, ha megy Pestre, megisznak egy kávét. Tehát amikor megkapta a Langoš-díjat, akkor nem véletlenül kértek meg a barátaim, hogy laudáljam és köszöntsem és mondjam el a véleményemet a Gönczről. Még egy fontos gesztus. A múltkor olvastam egy mondatot valakitől, szlovák politikustól arról, hogy a szlovák politikai elit szemében 1990 óta egyetlen igazán hiteles magyar politikus létezik, akiben bíztak, akinek élvezték a bizalmát a szlovákok és fordítva - Göncz Árpád. Az, hogy ebben - félre ne értsd -mekkora a szerepem, azt nem tudom meghatározni, de tudom, hogy van benne szerepem. Mert a politika nemcsak úgy működik, ahogy sokan gondolják. Amikor Bajnai és Fico kezet ráz, az lenne az ideális, ha emberi kapcsolat is létrejönne közöttük, hogy el tudnának menni és meginni egy üveg villányit valahol, ahogy Nyugat-Európában csinálják ezek a politikusok. Nagy-Britanniában a jobboldal és baloldal politikusai vitatkoznak a parlamentben és utána elmennek együtt sörözni. Ez itt nincs, ez a kultúra, ez a fajta gondolkodás hiányzik Közép-Európában. Árpád kivétel volt ilyen értelemben. És én ilyen értelemben még szerencsés embernek is érezhetem magam, hogy élveztem a bizalmát és hogy összekötő voltam a két köztársasági elnök között. 671 NJ CO "<f N CO
