Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
SZIGETI LÁSZLÓ 670 foglalót a Masaryk Akadémiáról és annak a pozsonyi székházáról a Káptalan utcában. Ezt Péter kidolgozta és én mentem ezzel Havelhez, hogy valami hasonlót te is csinálhatnál. Elolvasta, beszélgettünk, mit csinált Masaryk, a lényeg az, hogy azt mondta, igen, ő benne van, s valahonnan előkerítünk valahány millió koronát, hiszen Masaryk is adott egymillió koronát. Én azt kértem tőle, hogy mint köztársasági elnök tegyen lépéseket abban a vonatkozásban, hogy azt az épületet, ami a Masaryk Akadémia épülete volt a Káptalan utcában, hogy azt a szlovákiai magyarok kapják vissza, mert az az övék. Azt mondja, rendben van. Egy dokumentumot is kaptam tőle, hogy én ezt intézzem. Hazajöttem és mentem a szlovák kormányfőhöz, aki azt mondta, hogy hát ezt az ügyet adjuk a miniszterelnök-helyettesnek. Akkor még Zászlós nem volt a kormányban, ez a választások előtt volt, Jožo Markus volt a kormány alelnöke, akivel erről tárgyaltam. És Čič volt a miniszterelnök. Ők nagyot néztek, hogy mit akarok. És hiába akarta Prága, ha a szlovák elit nem akarta. Lehetetlenné tették, azt mondták, hogy azt az épületet azért nem lehet visszaszerezni, mert a háború után a szovjetek szerezték meg, aztán most az Akadémiáé, és egy csomó kifogás volt. Én pedig csak azt akartam elérni, hogy a szlovákiai magyar társadalomtudományra mint diszciplínára felhívjam az ország figyelmét, Havel gesztusa révén. Azt mondta, hogy ő ezt megteszi. De nem tehette meg, mert ezt a szlovákok nem tudták, nem akarták rendbe tenni.- A Václav Havel köztársasági elnökkel való kapcsolatodról már volt szó, de köztudomású, hogy te jó kapcsolatokat ápoltál és ápolsz Göncz Árpáddal is.- Igen, korábbról ismertem őt, mert ő az írószövetségben dolgozott, még mielőtt a politikai pályára adta volna a fejét. Beszéltünk róla, hogy mindenkinek volt valamilyen kapcsolata Budapesten. Nekem Göncz Árpi volt az egyik, akit korábbról ismertem. A fene se gondolta, hogy Árpiból köztársasági elnök lesz. És amikor megválasztották köztársasági elnöknek, akkor, azt hiszem, úgy volt, hogy Havel kérdezte, hogy ismerem-e, hogy ki ez. S mivel Árpi a megválasztása és a beiktatása közötti időszakban egy korábbi meghívásnak eleget téve ment ki az Egyesült Államokba, Havel, aki megtudta ezt, megkért, hogy menjek el Árpádhoz s egyeztessek vele néhány dolgot. Ezek katonapolitikai kérdések voltak a NATO- val, a Varsói Szerződéssel összefüggő kérdések, amit jobb volt személyesen intézni, nem pedig írásban. Havel tulajdonképpen azt akarta, hogy ha Göncz beszél amerikai tényezőkkel - s akkor már evidens volt, hogy Bush elnök is fogadja őt -, akkor valamiféle egységes közép-európai álláspontot képviseljen az említett kérdésekben. Ez volt az első olyan feladatom, mely a két elnököt valamilyen formában összekötötte, és tényleg egy ilyen összekötőként szerepeltem köztük. De volt olyan is például, hogy én a választások előtt, azt hiszem, június 4-én megkértem az Árpádot, hogy fogadja az FMK meg a VPN küldöttségét, és ezt betettük az Új Szóba és a Smebe. Emlékszem, Tóth Karcsi meg én voltam az FMK-tól a magyar köztársasági elnöknél és Peter Zajac meg Jano Langoš a VPN vezetésétől. Fogadott minket az elnök. Ami azért fontos, mert a Határon Túli Magyarok Hivatala meg az egész magyar politika eléggé beállt az Együttélés mögé ...
