Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
SZIGETI LÁSZLÓ 664 - Lehet, én többes számban nem tudok válaszolni, mert a kérdést többes számban tetted fel. Én nem gondolkoztam így. Azt láttam és azt tudtuk, mert ez, hogy úgy mondjam, az értékrendünkhöz tartozott, hogy ha valamit el akarunk érni, azt csak a többségi nemzettel együttműködve tudjuk elérni. Tehát nem lehet háborúval, külső intervencióval, ez volt az egyik alapfilozófiánk. Ezt az alapfilozófiát a médián, a lapokon keresztül sikerült is a járásokra levinni, akkor a magyarok, szlovákok összeeborultak Szerdahelyen, Komáromban, Ipolyságon, mindenütt. Természetesen, mert miért is ne illesztettük volna bele ebbe a filozófiába azt a törekvésünket, hogy a különféle értékrendű csoportosulások, a majdani pártok valahogy ezt a filozófiát magukévá tudják tenni. De ilyen konkrét formában, ahogy te megnevezted, én nem éltem át. Én azt szerettem volna, hogy létrejöjjenek ezek a láthatatlan szálak s valamiféle státuszt, valamiféle pozíciót a szlovákiai magyarok el tudjanak érni. Ahhoz nagyon nagy összefogás kell ebben az országban. Az már egy más történet, hogy ez a mai napig nem sikerült és hogy ez kivételes helyzet volt, forradalmi helyzet kellett ahhoz, hogy ez a szlovák-magyar együttműködés egy ideig működjön. Valóban egy ilyen különleges helyzet kellett volna, mert a szlovák mélytudatban és a politikai elitben teljesen más reflexek és indíttatások működnek, mint működtek, működnek normál időszakban, és más egy forradalmi időszakban. Nem hiszem, hogy én így gondoltam volna, inkább ezt a filozófiát képviseltem. És én nem csináltam belőle nagy ügyet, hogy Čarnogurský és Janics Kálmán nem egyeztek meg, hiszen létrejött a három magyar párt és meglehetősen erős képviselethez jutottak a parlamentben. Az egyik koalíciós tag volt, a másik ellenzéki, s ez meghozta a szikrázást. De odáig nem jutott el ez a társadalom, szerencsére, mint juthatott volna, ahogy eljutott akár a Balkánon vagy bárhol, hogy mondjuk nemzetárulónak kiáltsa ki az Együttélés Tóth Karcsit vagy Nagy Lacit vagy engem. Ez a vád nem vált a politikai platform és a politikai retorika mindennapi tárgyává.- No, azért voltak hangok.-Voltak hangok, de nem volt általános. Tehát nem vált a politikai retorika mindennapi tárgyává ez a vád.- Melyek voltak a további fontos események januárban?-Januárban ez volt az egyik, az Együttélés létrejötte. A második, ami nekünk fontos elem volt, azok a kooptálások, amelyeket a VPN vezetése lényegében rám hagyott, és rám bízott a szövetségi parlamentben is és a Szlovák Nemzeti Tanácsban is. Nagyon sok szlovák jelölttel találkoztam, pl. Hrušovskýval. Nagyon kevés arcot őrzök azok közül a szlovákok közül, magyarokkal nem is beszéltem, azt az FMK-sokra hagytam. Azt mondtam, ennyi és ennyi ember kell és ők szállították.- Azt tudod, hogy mi alapján választották ki az embereket?- Persze, arról mi beszélgettünk. Akkor került be a Világi Őszi a parlamentbe.- Hogyan történt Zászlós Gábor kiválasztása a szlovák parlament alelnöki posztjára?
