Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
Szigeti, László és Hunčľk Péter Bohumil Hrabalnál a nyolcvanas évek második felében (Fotó: Fórum Intézet archívuma) niszterelnöktől, találkozni szeretne a Polgári Fórum elnökével, vezetőjével négyszemközt, zárt helyen. Havel nem akart elmenni, de Pithart meggyőzte, hogy menjen el, s legalább hallgassa meg, mit akar. Tulajdonképpen Pithartnak is köszönhető, hogy Havel erre a találkozóra elment. Ezt a találkozót mondja összeesküvésnek Jano Budaj, a VPN vezetője. Azon a találkozón Čalfa fölvázolta, hogy ez a CSKP-s banda ez reménytelen, megújulásra képtelen és lemondta az övéit. Čalfa látta, hogy mi játszódik le Közép-Európában, Európában. És elmondta azt a forgatókönyvet, mert mind az OF, mind a VPN meglehetősen járatlan volt abban - és merem állítani hogy az FMK is -, hogy hogyan lehet jogilag tisztán, alkotmányosan lebonyolítani azt, hogy két héten belül Havel köztársasági elnök legyen, úgy, hogy a kommunisták válasszák meg. Én az elnökválasztáson ott voltam 29-én, az Ulászló teremben. Szégyelltem is magam, valami belső szégyenérzet öntött el, amikor láttam, hogy egyhangúlag megszavazták Havelt köztársasági elnöknek. Azt mondtam, hogy demokráciában ilyen nincs, ez még nem demokrácia. Čalfa el tudta intézni az embereinél, hogy megszavazzák. Még ott Prágában, valamikor karácsony előtt Sidó Zoltánnal összefutottam. Valamilyen kerekasztal-tárgyalás volt a várban és azt mondta nekem, hogy inkább levágom a kezem, mint hogy Havelt megválasszam köztársasági elnöknek. Mert ez direktíva. Sidó Zoltánnak igaza volt. Direktíva volt, a forradalom direktívája. Jogilag tiszta volt, mert Čalfa kitalálta, hogyan lehet ezt megoldani. Senki más nem tudo NI 00< LUo NJ 00
