Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
SZIGETI LÁSZLÓ 660 - Beszéljünk akkor a köztársasági elnök megválasztásáról. Én úgy tudom, hogy a VPN sem támogatta Dubček törekvését, hogy elnök legyen. Erről nem nagyon lehetett vita közöttetek.- De volt. Kňažko és Budaj nagyon szlovák köztársasági elnököt akartak. Kňažko még azt is el tudta képzelni magáról, hogy ő lehetne köztársasági elnök. Ezt Jano Budaj föl is vetette nekem. Azt hiszem, nemcsak nekem vetette föl. Sőt fölmerült az is, hogy valamiféle szlovák köztársasági elnök is legyen.- Ezt eleve azzal nem lehettet megtorpedózni, hogy Čalfa lett a miniszterelnök. Tehát nem volt a csehekben tudatosság, hogy szlovákot engedtek a miniszterelnöki pozícióba.- Nem tudom, hogy a VPN milyen mértékig tartotta Čalfát szlováknak. A szlovákiai magyarok között is van egyfajta reflex, hogy aki huzamosabb ideig együtt dolgozik a szlovákokkal, az már nem igazán magyar, a szlovákokban pedig, hogy aki együtt dolgozik Prágában huzamosabb ideig a csehekkel, az már nem igazán szlovák. Ezek a törzsi képletek a mai napig működnek. S ott is működött. Volt egy időszak, egy rövid időszak, amikor a levegőben lógott az, hogy Kňažko lehetne köztársasági elnök. Aztán volt egy találkozónk Dubóekkel, többen voltunk ott, ahol közölni kellett vele, hogy nem lesz ajelöltünk, amire ő elsírta magát.- Ő egyébként fel tudta fogni, hogy mi történik, megértette azt, hogy itt nem 68 restaurálásáról van szó?- Ő meglehetősen gyáva ember volt. Emlékszem november 23-ára, amikor a VPN-ből néhányan úgy döntöttünk, hogy kimegyünk az Igazságügyi Palota elé, hogy Čarnogurskýt kihozzuk a börtönből. Aznap valamilyen pere lett volna, vagy másnap, nem tudom. Én nem voltam kint sokáig, kb. fél órát, de arra határozottan emlékszem, hogy ott volt Dubček, járt az emberek között, és azt mondta, menjetek haza. Gyáva volt és óvatos. Még november 23-án is. Engem ez megdöbbentett. De nem ügynökként volt jelen, ez érezhető volt. Teljesen pőre magánemberként, egy gyáva és óvatos magánemberként a népét kívánta óvni, nehogy baja történjen annak a száz embernek, aki kiment tüntetni, hogy Čarnogurskýt kiengedjék. November 23-át írunk. Én mást vártam volna el Dubcektől. Azt vártam volna el Dubcektől, hogy kiáll oda a lépcsőre és azt mondja, engedjétek ki Ján Čarnogurskýt. Ennyi. Persze akkor még a levegőben lógott az is, hogy a CSKP beveti a hadsereget. Dubcekből nem lett köztársasági elnök. Viszont a mai napig él egy elmélet, amit Jano Budaj és néhány ember terjeszt, azt, hogy ott egy összeesküvés született Havel és Čalfa között. Történt ugyanis valamikor 10-ike után, amikor Čalfa miniszterelnök lett, hogy Havelhez egy embert küldött és kért tőle egy négyszemközti találkozót egy olyan helyen, ahol nincs lehallgatókészülék. Havel azonnal Petr Pitharthoz ment, és megbeszélték, hogy mi legyen. Tudni kell, hogy minden találkozó, amit az OF rendezett - maguk között is meg a kommunistákkal való találkozást is meg a többi kis párttal folytatott tárgyalásokat-, mindent fölvettek magnóra. Ez megjelent ilyen vaskos kötetben. Minden beszélgetést fölvettek. És most hirtelen jön egy üzenet a mi-
