Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
ga mellett engem ezeken a találkozókon. Hanák Péter Grazért küzdött. Petr Pithart Prágáért küzdött. Bronislaw Geremek és Aleksander Smolar arról írt nekem levelet, hogy azért Krakkó lenne a legjobb. Én meg mindig mondtam, Gyuri, itt van Bécs, itt van Pest és itt van egy nemzet. Ezek, akik bejelentkeztek, ezek mind erős szuverén nemzetek. Mind erősek. Meg vannak az egyetemeik. Szlovákiát meg kell erősíteni, mert komplexusai vannak a csehekkel szemben. A magyarokkal szemben duplán. Tehát valami jelet kell adni, valahogy be kell hozni nekik a világot. Mert csak úgy tudnak velünk megbékélni, hogy itt vagyunk. Gyuri ezt elfogadta, ő nagyon gyorsan döntött. Amit most elmondtam, ez két-három hónapos küzdelem volt. Felteheted a kérdést, hogy ezt mint VPN-es csináltam, vagy mint FMK-s, vagy ki az Úristen voltam akkor. A helyzet adódott, és Gyuri nem kérdezte, talán azt se tudta, hogy én VPN-es vagy FMK-s vagyok, valószínűleg tudta. Végül is ott tartunk, hogy ülünk négyen az asztalnál és ez a két pali, az ország miniszterelnöke és az ország parlamentjének elnöke meghökkentek az összegen, akkor az nagyon nagy összeg volt számukra. És azt ígérték, természetesen örülnek és elfogadják, hogy Pozsonyban legyen az egyetem. Ez megjelent a sajtóban, meg lehet nézni, hogy Soros leült ezzel a két emberrel és bejelentette, hogy ide ad 25 milliót. Az volt a feladatom, magamra vállaltam, hogy kapcsolatot tartok a Gyuri számára a szlovák kormánnyal. A szlovák kormány egy Jozef Markuš nevű embernek - aki a kormány alelnöke volt - adta feladatul, hogy épületet biztosítson. Mondanom sem kell, hogy nem lett épület. Én vettem a fáradságot, bementem a minisztériumba, hogy mégis hol vannak az államnak ilyen épületei. Én három épületet ajánlottam, amit találtam, valami szakszervezeti házat valahol a Február utcán, három ilyen épületet, sőt akkor épült a szlovák parlament. Oda is elvittem a Gyurit, kinyitották nekünk, mert fölhívtam Schustert, azt mondta, persze, építkezés folyt, mentünk be, még minden szanaszét volt. Mert vita volt arról, nyilvános vita a sajtóban, hogy a szabad demokratikus szlovák parlament mehet-e egy olyan épületbe, ami ilyen gigantikus és a kommunisták kezdték el építeni. (...) De az az igazság, hogy amikor bejártuk azt az épületet, mi magunk mondtuk Gyurival, hogy ez nem lesz jó. Nemcsak Jozef Márkustól függött, hogy nincs ma Szlovákiában Közép-Európai Egyetem, hanem attól a garnitúrától, amelyet Čič meg Schuster képvisel és az utána következő kormányzattól, amelynek Čarnogurský volt a vezetője. Az az igazság, hogy én otthagytam a politikát és nem tudom, hogy ki volt aztán a Sorosnak itt a kapcsolata, valószínűleg senki. És átállt a másik barátomra a Petr Pithartra, akinek ezt az egyetemet sikerült aztán Prágába vinni, és mint kormányfő Olšanyban gyönyörű épületet ajánlott fel Gyurinak, aki ezt el is fogadta. És a Közép-Európai Egyetem úgy került el Prágából, hogy Klaus nem bírta elviselni, hogy ott van ez az egyetem. És miután Pithart kikerült a kormányfői székből, Klaus szép lassan kiutálta a Közép-Európai Egyetemet Prágából. Az pedig végleg meghonosodott Budapesten.- A parlament feltöltése, a kooptálások. Beszéljünk erről is.- Először, még a kooptálás előtt, jött két dolog. Miklósnak a sértődése és hogy köztársasági elnököt kell választani. Közben jött még sok egyéb, a szlovák kormány, amelybe mi kooptáltuk Varga Sándort, azt hiszem elsőnek Varga Sándort. Aztán lett egy másik variáns. 659 SZIGETI LÁSZLÓ
