Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szigeti László

SZIGETI LÁSZLÓ 658 hallottuk, hogy tömve van ott az a kis tér. És Gyuri azt mondja nekem, hogy én kimennék oda. Mondom, normális vagy, hát agyonvernek. Azt mondta, nem, én kimegyek. És kimentünk ketten és még fotózták is őt. Kimentünk ketten a tö­meg közé, ahol azt skandálták, hogy na Slovensku po slovensky meg mindenfé­lét. És akkor nagyon értékeltem, hogy ő egy világpolgár, hogy ilyesmivel, sokkal súlyosabb esetekkel a Föld egy csomó pontján találkozik. Nagyon érdekes, ahogy figyeltem a viselkedését, magatartását, rendkívül nyitott volt arra, hogy mi folyik ott. Értette a helyzetet. Akkor tárgyaltunk, aznap, hogy meg kell csinál­ni egy szlovák alapítványt, mert evidens, hogy itt nagy ellentétek lesznek. És a demokrácia felépítése nem lesz könnyű. Először a Chartán keresztül támogatta ezt az egész mozgalmat, mert a Chartának adott pénzt és a Charta főnöke Zuzka Szatmáryová lett, így azon keresztül csordogáltak a pénzek. Soros azt mondta, hogy meg kell csinálni egy külön szlovák struktúrát, mert látja, hogy ez más mint Prága. Ilyen értelemben rendkívül hasznos volt, hogy a Gyuri úgy dön­tött, hogy kimegyünk a térre. Nekem, azt hiszem, sokkal inkább szorult a fene­kem, mint Gyurinak. A másik pedig, az egy jelentősebb találkozó volt. Velem nem közölte előre. Annyit kért, mielőtt megérkezett volna Pozsonyba, hogy hoz­zak neki össze találkozót a miniszterelnökkel meg a parlament elnökével. Köz­­társasági elnökünk még nem volt. Fel is kerestem Čičet és Schustert is, mind a kettőt külön-külön, hogy jön egy amerikai milliárdos, Sorosnak hívják, és sze­retne veletek találkozni. Mind a két embert tegeztem. És akkor azt mondták, ter­mészetesen Laci, és megszerveztünk egy ebédet a Búdková utcai Kolibában. A Búdková ilyen hosszú utca, ahogy a pozsonyi vártól jössz le a levéltárig. És ott volt ez a Koliba. Ők választottak éttermet, le volt zárva az egész, az az épület üres volt. Tipikus diktatórikus eljárás. Kísérteties volt. Meg volt terítve a nagy asztal. Négyen voltunk és én fordítottam. Kérdeztem Gyurit, hogy angolul akar­­e beszélni, kérdezte, hogy a miniszterelnök tud-e angolul, mondom biztos nem, aztán kiderült, hogy nem. Annál az asztalnál bejelentette, hogy ő Szlovákiának felajánlott 25 millió dollárt, amiből itt létre szeretné hozni a Közép-Európai Egye­temet. De ebben az ügyben nagyon sok előzetes beszélgetésem volt Gyurival. Hogy miért fontos az, hogy Pozsonyban csinálja meg a Közép-Európai Egyete­met. Meg kellett őt győznöm. Volt egy verseny. Arról is elmondhatok története­ket. Tehát felajánlott 25 milliót, felajánlja az országnak, hogy itt alapít egyete­met, amit 25 millióval indít. Egyetlen ellentételezést kér, mert tudja, hogy itt rendkívül sok olyan épület van, ami az államé, hogy épületet ő nem állít fel. Pén­ze lenne rá, de kell egy gesztus, a befogadás gesztusát jelentené az, ha az ál­lam biztosítana épületet. Ezt mindketten megígérték - Čič és Schuster is. Van ennek egy előjátéka és egy utójátéka. Az előjáték annyi, hogy több ilyen találko­zóra hívott engem a Gyuri. Emlékszem, hogy voltam vele Dubrovnikban, Prágá­ban. Több város pályázott arra, hogy közép-európai egyetemet akar csinálni. El­hitte Mészöly Miklósnak és Vásárhelyi Miklósnak azt a filozófiáját, hogy ez kü­lön térség Európában, ezt a szellemiséget alá kell támasztani egy egyetemmel, amelynek a tudáson kívül az alapfilozófiája, hogy itt, ezen a kis területen, amely kisebb mint Texas, annyi nyelv létezik, olyan ütközőpont és olyan veszélyzóna, hogy ezt a problémakört, ezt a konfliktuszónát ezzel a közép-európai egyetem­mel oldani lehet. Azért folyt tehát a harc, hogy hol legyen az egyetem. Mécs Im­re pl. lehívott Kecskemétre és mutatta ott az oroszok után kiürült kaszárnyát, hogy legyen itt az egyetem. Győzködött, mert érzékelték, hogy Gyuri ott tart ma-

Next

/
Thumbnails
Contents