Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
-A sajtó kérdése egy éjszakai beszélgetésen jött elő a VPN-ben annak kapcsán, hogy nem tudjuk elérni az embereket. Nem tudjuk megszólítani őket. Mert eleinte a tévé nem is akarta közvetíteni a nagygyűléseket, nagyon sok vitánk volt a tévé vezetésével, ami egy külön téma. És ott megszületett az ötlet, hogy csináljunk egy napilapot, ez volt a Verejnosť. De hogyan. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy jogilag ez tiszta legyen. Ki vállalja, ki vezényelje le ezt az egészet. A koordinációs központ úgy döntött, hogy vegyem ezt a kezembe, így mint volt újságíró tárgyalásokat folytattam a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának akkori vezetésével, akinek erre mandátuma volt. Hogy abból a szlovákiai papírkészletből, ami rendelkezésére áll az országnak, és ez mind a Pravdáé volt, senki másnak nem volt papírja, hogy ebből a papírkészletből mennyit tudunk kihasítani. Mi nem voltunk francia konvent, hogy bementünk egy ilyen üzembe és lefoglaltuk. Mindenről tárgyalásokat folytattunk. Erről is. Kemény tárgyalásokat folytattam és rendszeres tárgyalásokat. Peter Weiss volt az egyik partnerem, és végül is megegyeztünk és meglehetősen nagy papírmennyiséget tudtunk megszerezni a Pravdától. Azt nem is kell mondanom, hogy mint volt Újszóst, engem kerestek a Pravdások is, az Újszósok is, nehogy sok papírt elvegyek tőlük, mert ők továbbra is meg akarnak jelenni. Átállunk mi hozzátok, nem leszünk tovább kommunista napilap - mondták. Csak hagyjátok meg a papírt. Amikor szóba jött, hogy kell egy napilap, a Verejnosť, én természetesen azonnal felhoztam Bútoráéknak, Budajnak, Gálnak stb., ha ti lapot indítotok, mi is lapot indítunk. Ez nekem teljesen normális volt. Ezt elfogadták. Azt mondták, jó, ha úgy gondolod, ezt az egészet vezényeld le. Mi történt? Mondtam, jó rendben. Másnap nem akartam egyedül menni a Kulturális Minisztériumba a miniszterhez, és Milos Žiakkal mentünk oda. Kértem Milošt, aki KC VPN tag volt, hogy gyere velem a minisztériumba. Ne indítsunk úgy lapot, hogy nincs engedélyünk. Megtehettük volna. De mi azt mondtuk, jogállamot akarunk, jogilag mindennek tisztának kell lennie és ennek a két lapnak is, mert akkor megvolt a beleegyezés, hogy lapot indítunk, magyart is, amiről én tájékoztattam az FMK-t. Néhányan azt akarták, hogy én legyek a főszerkesztő, mondtam, hogy nem, és ha jól emlékszem, Hunóíkot javasoltam főszerkesztőnek. Van, aki Hodossy Gyulát javasolta, végül is Hunóík mellett döntött a csapat. És bementem az államtitkárhoz a Žiakkal, aki teljesen kétségbe volt esve, és mondom, hogy szeretnénk regisztráltatni két folyóiratot. Hogy azt nem lehet. A KB-nak jóvá kell hagynia, levelet írni, kérvényt. Elmondtam neki, hogy ez demokrácia, hogy kell csinálni. Nem, engedélyezni kell a megjelenést, uram. Ő fenyegetett, hogy ebből nagy bajunk lehet, ez törvényellenes. Mondom, éppen most teremtünk törvényt. Mivel? Vegyen egy füzetet - vett ilyen kis szótárt -, írja be, hogy Registrácia denníku a časopisov, maga államtitkár, önnek erre mandátuma van, és adjon egy számot és írja be, mert nem engedélyezés kell, hanem regisztráció kell. Mi ott regisztráltattunk két lapot: a Verejnosťot és a Napot. Meg is van valahol a fénymásolatom erről, hogy ő ezt aláírta. S jöttünk ezzel a két dokumentummal, külön a Verejnosťnak, külön a Napnak. Megvolt a regisztrációs számunk. És így indult be ez a két lap. Ez a - hogy úgy mondjam - mozgalmi héttere a lapnak. A Napnak megvan a külön története, meg a Verejnosťn ak is. De ezt meg kellett teremteni. És ezt végigvittem. És nemcsak azt vittem végig, hogy ez így rendeződjék, hanem papírt is kellett szerezni. S akkor kezdődtek a tárgyalások Peter Weissékkal, és bizonyos menynyiségű papírt sikerült biztosítani. De úgy kellett papírt biztosítani, hogy közben 655 F7IGFTI I ÁQ7|k J t VJ L_ I I L_ vJ ZTML_
