Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szigeti László

652 re. Nem Miklós személyével volt tehát a gond, hanem az elvvel. Persze Miklós ezen megsértődött.- Volt a kommunistáknak olyan tárgyalási potenciájuk, hogy ők egyedül, maguk meg tudták akadályozni egy minisztérium létrejöttét?- Ott - lehet, hogy bizarr, amit mondok kisebbségiként - nagyon nagy volt a tét. Nagyon nagy volt a tét abban a vonatkozásban, hogy sikerül-e leváltani az Adamec-kormányt, ezt a csökött, fafejű kommunista kormányt, vagy nem sikerül. Ha ők elkezdenek ott vitatkozni arról, hogy emiatt a tárca miatt halasztódjék el a kormány kinevezése, miközben megvolt az egyezség, hogy 10-én vasárnap - ez, azt hiszem, szombaton játszódott le - nevezte ki Husák az új kormányt, miközben 9-én megtartotta nyilvános, tévés búcsúbeszédét Gustáv Husák arról, hogy lemond, miután kinevezi az új kormányt. Most képzeld el azt a helyzetet, azt a forradalmi folyamatot, hogy ki vállalta volna föl a csehek vagy a szlovákok közül azt, hogy miközben szombaton már Husák megtartotta a búcsúbeszédét azzal, hogy lemond - ezt adták a tévében -, és miután vasárnap kinevezi az új kormányt, megszűnik a státusza. És Čalfa az utolsó pillanatban mondta meg, hogy nem kell neki ez a minisztérium. Felborult volna az egész rend. Napokra ki volt számítva, hogy ha most kormány van, mikor lehet köztár-A. Nagy László, Szigeti László és Václav Havel az elnöki dolgozószobában (Fotó: Fórum Intézet archívuma)