Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szigeti László

sasági elnököt választani, és ha most a kooptációt megcsináljuk, akkor nyár előtt úgy fér bele, hogy júniusban lehetnek a választások. Ez egy nagyon szoros menetrend volt. No, most persze bele lehetett volna menni a meccsbe, akkor újra kellett volna kezdeni a tárgyalásokat, de akkor ez az egész menetrend bo­rul, amit senki sem akart felvállalni. Persze Miklós ezt meglehetősen személyes ügyként élte át, noha a politikában nem szabad személyesen venni semmit. Ez viszont nagy szerepet játszott abban, szerintem, hogy ő az Együttélést megcsi­nálta, noha már előkerültek olyan dokumentumok, amelyek azt igazolják, hogy ő kezdettől fogva önálló pártot akart csinálni és tulajdonképpen azért nem jött olyan gyorsan haza, mert az FMK alakításánál nem vett részt, nem lett elnök sem alelnök. Holott fel lett neki kínálva egy csomó státusz. De én ezt értem, ő mindig vezéralkat volt, és én ezt respektálom. Ám nem emlékszem arra, hogy valakiben fölmerült volna az FMK vezetéséből, hogy a Duray pártot fog csinálni. Továbbra sejárt be hozzánk intenzíven a Jirásek utcai Független Magyar Kezde­ményezés irodájába. Érzékeltem, hogy valamiféle baj van, de én tudtam, hogy nem abban, hogy nem lett miniszter, nem az ő személyéről volt szó. A mai na­pig szent meggyőződésem, mert ismerem a tényeket, azoknak a véleményét, akik ott voltak. A mai napig úgy van beállítva, hogy Duray Miklóst nem akarták. Nem igaz.- Érdekes, hogy amikor kommunisták hatalmáról volt szó, olyan kérdésben ma­­kacsolták meg magukat, ami nem az ő hatalmukról szólt. Nem az van-e inkább mögötte, hogy Óalfa is szlovák volt?-A kommunisták ugyanúgy nemzetállamban gondolkoztak, mint a mai demok­raták. A cseh és a szlovák kommunisták vagy akár személy szerint Marián Čalfa ugyanúgy azt hitte, s a mai napig meggyőződése, hogy a többség megha­tározhatja azt, hogy mi jó a kisebbségnek. Amint legitimizálsz egy intézményt és szövetségi - a legfelsőbb - szintre emeled, akkor ezt a problémát előreho­zod. Ez a probléma és ez a minisztérium munkaköri feladatot kap. Vajon mi len­ne egy ilyen minisztériumnak a munkaköri feladata, ha nem a kisebbségek stá­tuszának a meghatározása és felügyelete? Ez nem kellett Čalfának. Ezt elfo­gadta Petr Pithart, Havel, jó páran, itt elfogadta Čalfa, Čarnogurský, Kusý, Jano Budaj, Bútora, Zajac, de mára mind kint van a politikából. Mind, kivétel nélkül azok, akik ezt elfogadták. Vagy tolerálták. S ez a probléma a mai napig nincs megoldva. Merem állítani, teljesen másként festene ma a szlovák-magyar vi­szony, még a szétválás ellenére is, ha ez a minisztérium létrejön. De ezek hi­potetikus vélemények. Én azt hiszem, ott az FMK megtette, amit meg kellett tennie. Ezt a minisztériumot megneveztük, ezt a minisztériumot javasoltuk, hogy ezt meg kell teremteni, és az események miatt, amelyeket említettem - és nemcsak az események miatt -, ez a minisztérium nem ment át a kommu­nistáknál. Hangsúlyozom, az Obóanské fórumnál és a VPN-nél átment. A VPN azon szellemiségének, miszerint együtt kell működni a magyarokkal, egy 5-10 százalékos potenciálja volt ebben az országban, ami a mai napig fennáll. Az az 5-10 százalék a mai Szlovákiában azoknak a szlovákoknak és magyaroknak az aránya együttvéve, akik tisztában vannak azzal, hogy a kisebbségek státuszát Szlovákiában rendezni kell. Ők a mai napig ezt az értékrendet képviselik. Akkor hatalmon voltak, ma mélyen a hatalom alatt vannak vagy benyomva egy sarok-653 SZIGETI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents