Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szigeti László

SZIGETI LÁSZLÓ

650 de az evidensen leleplezte, hogy nem érzékeli azt, ami ebben az országban van.

Emlékszem, hogy melyik helyiségben néztük a beszédét és valamikor éjszaka Jano Budajjal felhívtuk a Polgári Fórumot. Éppen Petr Pithart volt szolgálatban, mert mindkét intézményben éjszakai szolgálatok is voltak, és én azt hiszem, hogy Jano Budajjal voltam bent a VPN-ben, hogy felháborító ez az Adamec beszéd, követeljük Adamec lemondását és mielőbbi új kormányt. Én arra emlékszem, hogy Budaj „vláda národnej záchrany-nak” nevezte ezt a kormányt, ami teljesen szerencsétlen elnevezés volt, nem is lett belőle semmi természetesen. 10-én pedig már volt egy új kormány.- Beszéljünk akkor az általad már említett nemzetiségi miniszteri posztról, illetve Duray Miklósról, aki meglehetősen megkésve jött haza Amerikából illetve Budapestről.- A Független Magyar Kezdeményezésbe vártuk Durayt, hogy hazaérkezzen. Én egyszer vagy kétszer kerültem vele telefonos kapcsolatba, Budapestre hívtam, de a miniszteri tárcára igazából nem ő volt a jelölt, az első jelölt. Az történt ugyanis, hogy december elején, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az Adamec-kormány csődöt mondott, akkor (...) elkezdődtek az OF és a VPN meg a CSKP vezetése között a tárgyalások arról, hogy rekonstruálni kell a kormányt, de már más feltételek között. Az első ilyen találkozón én nem vettem részt, a VPN részéről, ha jól tudom, egy ötös kocsi ment. Öten fértek be a kocsiba, Vlado Ondruš, Milan Kňažko, Budaj, Čarnogurský, Kusý. Cseh részről Pithart, Havel, Miller, talán Kučera. Mikor hazaérkeztek, akkor éjszaka üléseztünk az ötös szobában, a VPN ülésezett, hogy kik legyenek azok az emberek, akik ebbe az átmeneti kormányba a nemzeti megegyezés, a nemzeti egyetértés kormányába bekerülnek. És akkor szóba jött Kusý és Čarnogurský, mindkettőjüket behívtuk a VPN-be, mármint a szűkebb vezetés, mert ők nem voltak vezetőségi tagok.- Čarnogurský akkor már szabadon volt?- Akkor már szabad volt, kint volt. Pár napja volt kint a börtönből. És éjszaka jöttek be úgy 11 óra körül, és ott elég hosszasan beszélgettünk, vitatkoztunk, hogy ki menjen és milyen státuszba. És ott előtte nem beszéltük meg az FMK-val, hogy ebben az egészben hol legyen a szlovákiai magyarok, az országban élő kisebbségek helye. S ott felajánlottam azt, hogy legyen egy nemzetiségi miniszter, elmondtam azt a történetet Beneš és Esterházy között, hogy meglehetősen későn, de Beneš is rájött arra, hogy kellene egy ilyen minisztérium. Én azt hiszem, hogy ennek rendkívül nagy szerepe lenne a Nyugat irányába is, rendkívül nagy szerepe lenne a kommunisták irányába is, mert úgy érzékelem, hogy ez az egész közép-európai fordulat és forradalom ez nemzeti alapon játszódik le. Miközben polgári demokráciát emlegetünk, az egésznek a hátterében egy nemzeti felszabadulási törekvés áll. Ez dukál a kisebbségeknek is. Akkor Čarnogurský, Kusý és az egész VPN elfogadta a javaslatomat, emlékszem hogy másnap én felugrottam Prágába ezt megbeszélni Pitharttal, másfélórás beszélgetés után igent mondtak ők is. Pithart azért volt fontos, mert Havel mellett a legerősebb embere volt a cseh ellenzéknek. Havel köztársasági elnökké választása után egyenesen ő lett az elnöke a Polgári Fórumnak. Kifejtettem a nézetemet, és be