Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
minél feljebb kerülj, egyik alapfeltétele a párttagság volt, tisztelet a kivételnek, hiszen milliók olvadtak bele ebbe a rendszerbe. Ilyen értelemben ez a csapat valóban kettős volt, de nem megosztott. Mert azok, akik nem voltak párttagok, azok megértéssel fordultak ezen emberek felé és értették a helyzetüket, ahogy Tóth Karcsi nyilván értette, hogy Grendel miért lépett be a pártba. A fiatalok viszont, Németh Babi meg Ravasz Marián, ők már nem voltak párttagok. Viszont nekik egy másfajta tapasztalatuk van. Pl. Németh Ilona édesapja a CSKP vagy SZLKP KB tagja volt és húsz éven keresztül ő volt a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági miniszterhelyettese, akinek köszönhető, hogy olyan erős volt Dél-Szlovákiában a mezőgazdaság.- Annak, hogy sok volt ott a párttag, volt szerepe abban, hogy Tóth Karcsi szinte egyedül maradt azzal, hogy pártot akart csinálni, mivel a többségnek ez nem tetszett.- Ez mélylélektan. Azért mélylélektan - és talán azt is mondom, hogy ez elevenbe vágó kérdés lehetett akkor -, hiszen elképzelhetetlen volt az, s jogilag is megoldhatatlan, hogy hirtelen két párttagja vagy. S merőben etikátlan is. Ma is etikátlannak tartják, hogy két párt tagja légy. És akkor még nem nagyon lehetett előre látni, ki láthatta akkor előre, hogy néhány nappal később az ember meglépi azt, amit én is megléptem meg Grendel. Amikor egyrészt vagy húsz értelmiségi kilépett a pártból tiltakozásként meg hogy valamiféle modellt mutasson, hogy hogyan kell ezt csinálni. Amikor Pozsonyban a téren felolvasták a neveinket Soňa Szomolányi, Ľubomír Feldek és egy csomó ismert névvel együtt és az első húszba betettük magunkat, hogy letesszük a pártigazolványunkat. Ez november 20-22-én lehetett. Ott volt vagy százezer ember és minden név után kiabáltak, hogy éljen. De 17-én vagy 18-án badarság lenne meg hazugság azt állítani, hogy mi ezt a lehetőséget láttuk. Persze, csak a magam nevében tudok beszélni. Ez egy rendkívül nehéz helyzet. Én arra sem emlékszem, hogy Tóth Karcsi pártot akart volna, de ha a többség így mondja, akkor nyilván így van, hogy a Karcsi pártot akart.- Azt magyarázd meg nekem, hogy van itt egy dunaszerdahelyi magyar értelmiségi, aki színházat csinál meg irodalommal foglalkozik, nem nagyon foglalkozik ellenzékiséggel, s november 17-e után ott ül az akkor frissen megalakult VPN koordinációs központjában, az egyik megfogalmazója a szlovák rendszerváltozás 12 pontjának. Hogyan lehetséges az, hogy ez alatt a két nap alatt nagyot fordult veled a világ. Hogyan kerültél oda ehhez az asztalhoz? Minek tulajdonítod te ezt?- Dehogy fordult. Szombaton voltunk Vágsellyén. Azt hiszem, aznap jött a hír vagy vasárnap délelőtt, hogy Prágában lelőttek egy diákot. A rádióból lehetett tudni meg telefonokból, hogy az emberek Pozsonyban is kimennek az utcára. És én fölmentem Pozsonyba vasárnap. Érdekelt, hogy mi van. Én ott találkoztam Milan Šimečkával, akit már ismertem. A kis Šimečkával, nem az apjával. Azt mondta, hogy gyere, megyünk az Umelecká besedába, ott lesz egy találkozónk. Az Umelecká besedában már elég sok ember volt, voltak ott magyarok is, néhány ismerős és egy csomó szlovák, akik közül néhányat már ismertem, hiszen 645 S7IGFTI I ÁS7I Ó kJ £— 1 VJ «_ 1 1 I_* f x kJ £— VJ
