Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
SZIGETI LÁSZLÓ 644 tem és megszámoltam, hányán vagyunk ott, a mai napig élesen él bennem, hogy 22-en voltunk. Mert a 22 nekem negatív számot jelent. Mondtam magamban, hogy ez nem végződhet jól... És végső soron mégis jól végződött, mert ugye most lesz a 20-ik évfordulója annak, hogy az FMK megalakult. (...)- Azért számodra egy szempontból mégsem végződött jól a találkozó, mert elcserélték a cipődet.- Ugyanis az történt, hogy rá egyhetire, 24-én gyűltünk össze itt a lakásomon, hogy megfogalmazzuk az FMK szándéknyilatkozatát. Azt a jelentős dokumentumot, amely tartalmával és szellemével segített nekünk integrálódni és sikeressé válni az akkor már erős szlovák rendszerváltó mozgalom szemében. Azt a szöveget ebben a szobában fogalmaztuk meg, és arra emlékszem, hogy Grendel Lajos akkor hozta magával a cipőmet. Mikor Sellyéről elindultunk, én Grendel cipőjét vettem fel. Neki ugyanolyan cipője volt, még lyukas is, megnéztem a cipőt, lyukas volt, így nyugodtan fölvettem. Hunéík hozott haza, s a cipő egész úton nyomta a lábamat, veszettül kicsi ez a cipő, mi történt, azt hittem, megdagadt a bokám. Aztán kiderült, hogy a Lajossal elcseréltük a cipőnket. Ő meg lötyögő cipőben ment haza. És cipőt cseréltünk 24-én. Még arra is emlékszem, hogy ott Sellyén meglehetősen sokan voltunk Dunaszerdahelyről. Elég széles csapat volt ott, nem az ideológiai értékrend határozta meg a jelenlévőket, hanem valamiféle jobbító szándék és ellenállás. Akkor már evidens volt a diktatúrával szembeni ellenállás. Onnan, akik ott voltak, igazából két pártba kerültek, az Együttélésbe és főleg az FMK-ba. Amíg el nem jöttem, ott se a Bárdos Gyuszi, se a Bugár Béla, se a Csáky, senki más a későbbi MKDM-esekből nem volt. De ez tulajdonképpen a lényegtelen. Ami természetes is, mert azért az ellenállás, ha úgy tetszik, egy liberális egy balos liberális, bal-liberális közegben bonyolódott, ahol a keresztény gondolkodásnak nem nagyon volt tere 89-ig. Ezek az emberek nem nagyon jelentkeztek be a csoportokba, s ennek megvan a logikája, hogy miért nem. Ha megnézem a magyarországi vagy akár a csehországi ellenállókat, azt hiszem, Václav Malý meg Václav Benda kivételével alig emlékszem arcra, névre, aki a keresztény világból jött volna. A másik dolog, hogy ennek a 89-es dolognak volt egy ilyen urbánus jellege, mondhatnám azt, hogy nem volt ennek vidéki arca. A városokban zajlottak az események és nem a népi mozgalom jelentkezett, ez mutatta az arcát az FMK-ban sem.- De azért, akik ott voltatok, nem voltatok egyformák ideológiailag sem, hiszen egy része a résztvevőknek párttag volt. De nem 68-asok, azt tegyük hozzá, az egy másik generáció.-Azt hiszem, legalább több mint 60 százaléka párttag volt. Ott nagyon sok párttag volt, ami megint csak abból adódik... Én emlékszem egy beszélgetésre Szegedy-Maszák Mihályéknál, ahol nekünk azt bizonygatták - és én el is fogadtam azt a koncepciót -, hogy ha valamit el akarunk érni, akkor be kell sorakozni, integrálódni kell valamilyen formában a pártba, mert akkor jutsz valamilyen döntéshozó pozícióba, ahol tudsz valami pénzt szerezni, valami jogkört szerezni, hogy a kisközösségeknek el tudj intézni valamit. És nemcsak a közösségednek, hanem magadnak is, hogy státuszokhoz jutsz. Annak, hogy a szamárlétrán
