Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szabó Rezső

638 is. Tehát ez a név fejezné ki a legjobban azt a pártot, amelynek esélye van a par­lamentbe való bekerülésre. Ami Csemadokot illeti, semmi esetre se akarjuk a párttá alakítani, mert a Csemadok egy olyan sztálinista struktúra, amelyet a lehe­tő leggyorsabban fel kell számolni. A Csemadoknak nincs helye a jövő társadal­mában. Bombaként robbant Duray véleménye. Mindenki tiltakozott ellene. A to­vábbiakban, talán Duray vad kijelentésének a hatására is a vita egyértelműen ar­ra irányult, hogy a Csemadoknak, mint polgári társulásnak, milyen alapokon kell majd működnie. Hatodikán délután egy óra körül került sor a szavazásra. Mint a jegyzőkönyvben is olvasható a jelenlevők többsége arra szavazott, hogy az elnök­ségjavasolja a Központi Bizottságnak, s a KB jóváhagyása alapján a rendkívüli kül­döttgyűlésnek, hogy a Csemadokot polgári társulatként jegyezze be a belügymi­nisztérium. Ez volt Szene máig érő hozadéka. De még egy fontos dolgot szeretnék ehhez hozzátenni: egy jó hangulatban elfogyasztott ebéd után valamennyien, a párttá alakulást ellenzők és az azt igénylők, a jól végzett munka tudatában búcsúz­tunk egymástól, s a központi bizottság ülésén az elnökség egyetlen tagja sem szó­lalt fel a Csemadok polgári társulássá válása ellen. (A beszélgetés 2003-ban készült.) 1989. november 18., Vágsellye - Szabó Rezső (Fotó: Köteles László)

Next

/
Thumbnails
Contents