Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
része ott hagyja. Elfogadhatatlannak tartom, hogy más pártok keretében létrehozott magyar szekcióban gondolkodjunk, mint ahogy azt a Nőben Szabó Rezső felvetette. Én amellet vagyok, hogy a magyar nemzetiség pártja legyen a Csemadok. Bauer Győző: Vitába száll vele. Neszméri: Ne szekciós, és ne kisebbségi alapon, hanem egy cseh párthoz csatlakozva, vagy pedig esetleg egy semleges magyar pártot kellene létrehozni, olyat, amelyhez azután csatlakozhatnának a lengyelek, németek stb., de fontosnak tartom, hogy legyen saját gazdasági programja is. Még itt a harmadik lap alján egy megjegyzés: Elvi síkon nincs kompromisszum. Tudom, hogy töredékes az, amit elmondtam, de tudatosan nem kommentáltam, hanem azt olvastam fel, amit akkor Szencen lejegyeztem. Ezek a jegyzetek akkor arra készültek, hogy az elhangzottakra tudjak reagálni. Saját hozzászólásaimat nem jegyeztem, de úgy emlékszem, hogy többször is elmondtam a véleményemet a felmerült kérdésekben. A jegyzeteimből csak ennyit találtam meg. Szencen mindenki kifejthette a véleményét. Lehet, hogy egyesek hozzászólását az élénk és hosszú vita során rosszul értettem. Az eszembe se jutott, hogy nem készül egy részletes jegyzőkönyv. Arra törekedtem, hogy felidézzem a két nap lényegét és hangulatát. A lényeg az volt, hogy a Csemadok ne legyen párt. Emlékezetem szerint a párttá válás mellett szóltak: Gyimesi, Kvarda, Presinszky, talán még Sidó (aki nagyon keveset beszélt), Mács. A Csemadok párttá alakítása ellen, nagyon határozottan állt ki Bauer Győző és Dobos László, Lacza Tihamér, Mézes Rudolf. Abban is egyetértett mindenki, hogy a Csemadok programjában fontos helyet kapjon az érdekvédelem akkor is, ha nem alakul át párttá. Én is hasonlóképpen érveltem, ehhez a csoporthoz tartoztam. Akiket nem említettem név szerint, a vita során hol ide, hol oda hajlottak szóval nem volt egyértelmű a vitában az álláspontjuk. Azt hiszem, hogy éppen ezek, akik se ide, se oda, hanem olyan kiváró állásponton voltak, nem értették meg, hogy miről van szó, vagy nem voltak kellőképpen tájékozottak, vagy nem láttak annyira se a jövőbe, mint mi. Mi se láttuk persze a jövőt tisztán. Szóval ők olyan köztes dolgokat mondtak. Külön fejezetet képez Duray Miklós szerepe ebben a vitában, aki szintén ellene volt annak, hogy a Csemadokból párt legyen, de egészen más meggondolásból. Ő nem is felszólalt, hanem előadást tartott. Elmondta, hogy végigjárta Dél-Szlovákiát. Azért jött elkésve az ülésre, mert tegnap még, Losoncon, Füleken, Rimaszombatban sok emberrel találkozott. Ezeken gyűléseken, ahogy mondta, ő inkább kérdezett, mint beszélt és szondázta, hogy milyen az emberek között a hangulat, mi az emberek vélemény. Beszéde alapján úgy tűnt, hogy az egyéves amerikai tanulmányútja után ő lát közülünk a legtisztábban, ő tudja a legjobban, hogy egy demokratikus társadalomban hogyan alakulnak ki és hogyan működnek a politikai és a polgári struktúrák. Szerinte Dél-Szlovákiában egyetértés van abban, hogy az FMK-val közösen kell indítani a választásokra egy olyan pártot, egy olyan politikai mozgalmat, amely sikeres lehet a választásokon, amely biztosan bekerül a parlamentbe. Erre vonatkozóan tárgyalásokat akar folytatni az illetékesekkel. Szerinte elsősorban nem is az FMK-val, hanem a Budajékkal kell erre vonatkozólag megegyezni. És ennek a megbeszélésnek az alapján lehet majd megszervezni egy olyan magyar pártot, amelybe be kell vonni a többi nemzetiséget, elsősorban is az ukránokat, a ruszinokat, a lengyeleket, meg a németeket. Vagyis egy ilyen közös pártot, kell alapítani, amelyet Együttélésnek lehetne nevezni. Ami jelenti egyrészt azt az együttélést, hogy a nemzetiségek mint olyanok élnek együtt, de együttélést jelent a nemzetekkel 637 SZABÓ REZSŐ
