Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szabó Rezső

- Nem. Ez nem egy felmerült gondolat volt, hanem a társadalomban november 17-e után beállt alapvető változásra kellett reagálni. Az elnökségnek javaslatot kellett kidolgoznia a Csemadok jövőjére vonatkozólag. Ehhez az kellett, hogy először is egymás között tisztázzuk, hogyan tovább. A Szövetségi Nemzetgyűlés 1989. decemberében törölte az alkotmány 4. cikkelyét, amely törvénybe iktatta a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban. Törölte az alkotmány 6. cikkelyét is, amely meghatározta, hogy a pártok és az ún. önkéntes szervezetek csak a Nemzeti Front keretében fejthetik ki tevékenységüket és a Nemzeti Front vezető ereje a Csehszlovákia Kommunista Pártja. A parlamenti bizottságok ezzel egy időben megkezdték azoknak a törvényjavaslatoknak a vitáját, amelyek a gyülekezési és a társulási törvényekről szóltak. Az utóbbi törvény a polgári társulások alapítását, s azok működését szabályozta. Az eddig a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezeteknek, el kellett dönteniük, hogy megszüntetik a tevékenységüket, vagy polgári társulásként folytatják-e azt, a polgári társulásoknak a törvényben pontosan meghatározott alapelvei szerint, vagy esetleg politikai párttá kívánnak-e alakulni. A politikai párt és a polgári társulás más-más kategória, két különböző, egymástól céljaiban, felépítésében, finanszírozásában stb. nagyon eltérő szervezet. A polgári társulásokat az állam, hasonlóan mint a múltban a Nemzeti Frontban tömörült ún. önkéntes szervezeteket, szubvencióval támogatja. Ezt a szubvenciót csak a polgári társulás alapszabályában meghatározott célokra lehet felhasználni. A párt az párt. Gazdálkodásáról, anyagi támogatásáról további törvény intézkedik. A polgári társulás a maga anyagi eszközeiből nem támogathat semmilyen pártot. A polgári társulásnak tagdíjat fizető tagjai vannak stb. A párt egészen más típusú szervezet, külön kategória. Szóval nem lehet összemosni a kettőt. Vagyis a törvényjavaslatok ismeretében tudtuk, hogy nincs harmadik út. a tájékozottabbak - ezek ismeretében - a vita első percétől tudták, hogy abban a kérdésben, hogy a Csemadok polgári társulásként folytassa-e a munkáját, vagy alakuljon-e át párttá, az elnökségnek itt Szencen és most azonnal, határozottan és egyértelműen állást kell foglalnia. Ezt követően ennek az állásfoglalásnak az alapján kell kidolgozni majd vagy a polgári társulás új alapszabályt, vagy ha párttá akar válni, akkor a párt alapszabályzatát. Akár az egyiket, akár a másikat a belügyminisztériumba kell benyújtani bejegyzésre. Visszatérve a kérdésre: nem arra kell feleletet találnunk, hogy kiben merült fel az a gondolat, hogy a Csemadok párttá váljon vagy polgári társasággá. A megváltoztatott alkotmány alapján beállt társadalmi válltozások követelték meg azt, hogy felmérjük, mi a tagságunk és a szlovákiai magyarság szempontjából a legcélravezetőbb. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a „hatvannyolcasok” már megint az összmagyarság fogalomkörében kezdtek gondolkodni, mintha nem tudták volna, hogy változóban van a világ, s holnaptól az egy párt helyére pártok lépnek, s veszik át a hatalmat. De tudtuk, hogy holnapig nem várhatunk. A Csemadoknak a jövőjéről ma kell döntést hoznunk. Ma már egyértelmű, hogy helyesen döntöttünk, hogy a Csemadokot, célját és munkaformáit megőrizve, polgári társulásként jegyeztettük be. De ott és akkor, tapasztalatok hiányában, a polgári társadalom játékszabályainak a hiányos ismeretében nem volt könnyű felmérni a várható változásokra adandó helyes választ. Akik a párttá válás mellett érveltek, azok egy 80 ezres tömegpárt vízióját, a parlamentbejutási küszöb biztos átlépését látták maguk előtt. Mind a két nézet vallóit egyetlen szándék vezette, optimális feltételeket biztosítani ahhoz, hogy a szülőföldünkön megma-635

SZABÓ REZSŐ