Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
SZABÓ REZSŐ 634 lerakott síneken mozoghatott. A Csemadok 1968. márciusi beadványában is csak a párt akcióprogramjára hivatkozva fogalmazhatta meg javaslatait, szüntelenül azt hangsúlyozva, hogy a nemzetiségek jogainak az alkotmányba foglalása elősegíti a párt megújulását.- 4 jegyzőkönyv szerint a vitában szinte mindnyájan felszólaltak, akik jelen voltak.- Igen. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy akik itt felszólaltak, azok nem csak egyszer szólaltak fel. Egy nagyon élénk, igazi vita alakult ki, amelynek keretében szinte mindenki először úgy összefoglalva elmondta a véleményét, és azután vitába szállt a többiekkel. És a vita csak úgy sorjázott. Én úgy emlékszem, hogy a vita a Csemadok jövőjéről az első nap délutánján kezdődött. A Csemadoknak Szencen van, vagy legalábbis akkor volt egy üdülőháza, ahol hálószobák is voltak, konyha is volt, ott étkezhettünk is és aludhattunk is. Tehát adva voltak a feltételek a kérdés alapos elemzésére. Volt időnk bőven, senki sem siettetet bennünket. A jegyzőkönyvbe foglalt egyetlen mondat megszületését, mi szerint „az elnökség döntő többsége amellett foglalt állást, hogy a Csemadok érdekvédelmi, kulturális, társadalmi szervezet legyen a jövőben is", több mint tíz órás vita előzte meg. Persze tisztában voltunk azzal, hogy az ilyen nagy horderejű kérdésben „döntésünk” csak javaslat, csak az első lépcső, mert ez a javaslat akkor válik döntéssé, ha a Csemadok Központi Bizottsága is egyetért vele, majd pedig a Csemadok legfelsőbb szerve, a küldöttgyűlés a rendkívüli ülésén jóváhagyja. De ez volt az a döntő két nap, amelyen a Csemadok jövőjének, létének a kérdésében az elnökség végül is túlnyomó többséggel állást foglalt, letette a garast. Fontos volt ez a döntés, mert ekkor még eléggé élt az emberekben az a beidegzettség, mely szerint, ha egyszer a központban valamiről döntöttek, azt már nem nagyon illik kétségbe vonni. A legtöbb emberben élt ez a tudat. És - tudat alatt-talán egy kicsit a felelősségtől való mentesülés - ők döntötték el, ők tudják, úgy jó ahogy ők akarják, tehát ezzel már alig fordul valaki szembe. Ilyen szempontból akkor az első döntés meghatározó volt.- Miiyen volt valójában a vita?- Hogy milyen volt valójában ez a hosszú vita, azt 13 év után nem tudom pontosan felidézni. Nem is voltam bent állandóan, meg mint mondtam, a jegyzeteimnek csak egy részét találtam meg. Abban is biztos vagyok, hogy a vita minden résztvevője másként emlékszik az ott elhangzottakra. Ezért ismét visszatérnék ahhoz a módszerhez, hogy ne a 2003-as Szabó Rezső mondja el most azt, hogy mit mondott és mit gondolt ő 1990-ben, hanem lehetőleg az 1990-es Szabó Rezsőt szólaltassam meg ennek a beszélgetésnek a során is. Tehát ismét azt a módszert követem, amit eddig is követtem, hogy az adott korból származó írásbeli dokumentumokkal elevenítem fel, az akkori gondolataimat. Itt van a kezemben a Nő című hetilap 1990. január 3-i száma. Ebből szeretném felolvasni azt az interjút, amelyet Gyurkovics Róza készített velem 1989. december 11-én.- Bocsánat, még mielőtt idézné ezt az írást. Kiben merült föl, vagy hogyan merült fel az a gondolat, hogy esetleg politikai párttá váljon a Csemadok? Vagy többen is felhozták ezt? Vagy ez csak egy volt a lehetőségek közül?
