Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
SZABÓ REZSŐ 628 lépni, szóval nem lehet állni és várni, mert amikor a társadalom mozgásban van, bizonyította 68, akkor lehet lépni. Ha egyszer megmerevednek a struktúrák, vége. Nem tudjuk tovább érvényesíteni azt, amit fontosnak tartunk. Mivel foglalkozott a december 18-i elnökségi ülés? Megbízza a KB-titkárságot, hogy a Fábry Napok vitájában részt vevők által benyújtott igények figyelembe vételével a megfelelő fórumokon kezdeményezze a csehszlovákiai magyar tudományosság intézményes megteremtését. Ennek érdekében munkacsoportot kér fel egy elvi jelentőségű dokumentum kidolgozásához, a tudományos élet, a magyar tudományos élet megteremtésére. Javasolja, hogy a megváltozott körülmények között a KB titkársága hozza létre a jogászok fórumát, amely kidolgozza a konkrét tevékenységi formákat, beleértve a jogi dokumentumok magyar nyelvű kiadását is. Letettem az asztalra, amit a KORT-ban kiadtam a KNV számára, a községek számára, és azt mondtam, hogy ez a jogi csoport dolgozza fel, és fordítsa le magyar nyelvre mindazokat a jogszabályokat, amit minden magyarnak ismernie kellene. És adjuk ki ezt magyar nyelven. Dolgozza ki a jogi nevelés és a propaganda új koncepcióját. De olyan is belekerült ebbe a határozatba, amit külön ki akarok emelni. A Csemadok, mint olyan, javasolja, az Új Szó fejlécében a lap újszerű meghatározását. Hát kinek lenne ez dolga, ha nem a Csemadoknak, hogy meghatározza, hogy az Új Szónak a fejlécében mi legyen, ahelyett, hogy a Kommunista Párt napilapja. Ki határozza ezt meg? Talán bizony a szerkesztő? No nem. Azért valahol van mindennek határa. Ez a Csemadoknak a dolga. Az elnökség tudomásul veszi a pedagógusfórum összehívását 1989. december végére. Hát talán bízzuk a pedagógusokra az ilyen komoly dolgot, hogy mi legyen velük? Hát nyilván, hogy ez a Csemadoknak a dolga. Az elnökség csatlakozik azokhoz a véleményekhez, amelyek a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer munkálatainak felfüggesztését követelik. Nyilvánvaló. Megbízza az elnökség a KB titkárságát, hogy levélben foglaljon állást a Thália önállósulása mellett, és küldje azt meg az SZK kulturális miniszterének. Szóval, hogy úgy mondjam, nem aludt a Csemadok elnöksége.- Minden aktuális kérdésben állást foglaltak.- Minden kérdésben. Sőt mi több, még a Csemadok kérdésében is. Igaz, hogy az utolsó határozati pont, de ott van, hogy kommünikét kiadni, és a kommüniké térjen ki újra az alapszervezetek önállósulásának hangsúlyozására, és az újonnan alakuló szerveződésekre az egyenlőség, a kölcsönös tiszteleten alapuló viszonyulás fontosságára. Az utolsó pont: „Jóváhagyja az 1990. éves költségvetési terv értékelését, és megbízza a következő stb., és meghatározza a vezető titkár fizetését 5 500 koronás összegben, és a titkárok fizetését 4 500 koronás összegben.” Vagyis, igaz, hogy a végén, de azért foglalkozik azzal is, ami a dolga. Hát ez volt akkor a helyzet. És úgy láttuk, és attól féltünk, hogy nehogy valamiről, most nem a Csemadok, hanem a szlovákiai magyarság érdekeit érintő fontos kérdésekről, nehogy valamiről lekéssünk. Míg az előbbieket nagyon ironikusan mondtam, ezt most nagyon komolyan gondolom, hogy ez élt bennünk, bennem, sokunkban, hogy mondjuk énnálam, aki bejáratos voltam, és a szerkesztőségekbe, a Nap szerkesztőségével is kapcsolatban voltam, Hunóík Péter engem kért meg arra, hogy az induló napilapban, a Napba, az első számba írjam meg a vezércikket. Az unokahúgom, a Babi /Németh Ilona/, ekkor a
