Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
szerkesztőségben a műszaki szerkesztő volt. S akkor a műszaki szerkesztő, meg a főszerkesztő, meg mindenki egy szobában ülve főzték a dolgokat, és én oda bejáratos voltam. Ennek ellenére nem mondtam akkor itt a Csemadok társelnökeként, hogy gyerekek, hát ne vicceljünk. Hát a Csemadok az már valami egészen más. Nem 68-ban vagyunk, hogy a pártközpontban, mi, mint a Nemzeti Front tagjai küldhetjük a javaslatainkat. Itt valami átalakulóban van. Én is féltem, hogy valamiről le ne késsünk, és úgy mondtam és intéztem a dolgokat. Odáig menően, hogy december 27-én még a miniszterelnöknek írt a Csemadok mint olyan egy levelet, amelyben az van, hogy figyelemmel olvastuk az új szövetségi kormány programnyilatkozatát, amely jelentős lépés a demokratikus jogállam létrehozására, az emberi jogok biztosítására, és a hatékony gazdaság kiépítése irányába. Támogatjuk a szövetségi kormány fenti cél elérését szolgáló intézkedéseit, és ennek támogatására szólítjuk fel szövetségünk tagságát. Hálózatunk volt. Tehát tényleg, ha mi valamit így eldöntöttünk, akkor az napokon belül ötszáz, négyszáz faluban taggyűléseken, vezetőségi gyűléseken nyilvánosságra került. Tekintettel arra, hogy a programnyilatkozat vitája kapcsán tagságunk körében felmerültek kérdések, javaslatok, észrevételek, ezek lényegét kötelességünknek tartjuk ezúton önhöz továbbítani. (...) 1989. végén tartunk, és 1989. december 13-án ülésezett a Csemadok elnöksége, ahol én beszámoltam arról, hogy, olvasom a jegyzőkönyvet: „A KB társelnöke tájékoztatta az elnökséget annak a látogatásnak a kimeneteléről, amelyet Rudolf Schusterrői, az SZNT elnökénél tett a Csemadok KB vezetősége. Ennek eredményeképpen az SZNT elnöke támogatja az SZNT mellett egy a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó szakemberekből álló bizottság létrehozását." Másnap az Új Szóban erről egy hír jelent meg. A címe: A Csemadok a közmegegyezést keresi Rudolf Schusterral, az SZNT elnökével tárgyalt. A hír így hangzik: „A Csemadok Központi Bizottsága levélben fordult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz, amelyben az országos koordinációs bizottságok tájékoztatták a Rendkívüli Központi Bizottság ülésén született határozatról. A levelet dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB társelnöke adta át Ján Budajnak, és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom ügyvivőjét tájékoztatta a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségével folytatott tárgyalásokról. Az információt meghallgatva Ján Budaj a polgári mozgalom nevében támogatásáról biztosította a legfelsőbb szlovákiai törvényhozó testülettel folytatott tárgyalásaikat. Megbízta Szigeti Lászlót, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőjeként dr. Szabó Rezsővel és Bárdos Gáborral, a Csemadok KB titkárával együtt tárgyaljanak az SZNT elnökével a csehszlovákiai magyarságot érintő kérdésekről. Rudolf Schuster, az SZNT elnöke örömmel fogadta a nemzeti kisebbségeket érintő közös platform kialakítását, amelyet az SZNT elnöksége messzemenően respektálni fog saját intézkedései során.” Itt, úgy emlékszem, és azt hiszem, az emlékezetem nem csal, hogy a Schusterral való tárgyalás során egy érdekes momentumra került sor. Szigeti László bejelentette, hogy a mozgalom, mármint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen megtárgyalta azt a kérdést, hogy ki legyen a Szlovák Nemzeti Tanács magyar alelnöke, és döntést hozott ebben. És a parlament alelnökének Kovács Lászlót, a somorjai gimnázium tanárát javasolják. Schuster ezt tudomásul vette. Mi is tudomásul vettük, tudatosítva, hogy hát nem a Csemadok elnöksége tesz javaslatot a személyre, mint ahogy történt ez mondjuk a kormány alelnökének az esetében, tehát tudomásul vettük. Egy későbbi hír szerint, nekem valaki azt mondta, hogy nem volt semmi 629 SZABÓ REZSŐ
