Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
hurrogták. Rövidesen kisült, hogy itt semmiféle közös dologra sor nem kerülhet. Abbahagytam a betoldásokat, hogy kompromisszum jöjjön létre, láttam, hogy semmi ilyenre sor nem kerül, ezért gyorsan elkészítettem egy hatsoros nyilatkozatot. Ugyanis tudtam, már ekkor volt kapcsolatom lefelé is, a Csemadok járási titkáraival stb., akik pontosan tudták, hogy lent mi a közhangulat. És lent a közhangulat az volt, hogy mondjatok már valamit, nyugtassatok már meg bennünket, hogy ott fönt rend van, hogy ott fönt nem marjátok egymást stb. Ez valamikor 92-93-ban volt, hogy egy új polgármester azt mondta nekem, hogy: „Idehallgass Rezső! Hát csináljatok már ott fent rendet. Hát én lassan már több mint egy éve polgármester vagyok. Engem még senki nem hívott, és nem mondta meg, hogy mit csináljak. Énnekem nincs hova mennem, hogy mondják meg, hogy hogy döntsék, hát ez így nem megy. Hát ezelőtt ha én bementem a Ferencei elvtárshoz, pontosan tudtam, hogy mit igen, mit nem, meg kijöttek hozzánk a járásról, és pontosan megmondták, hogy mit kell most a jövő hónapban csinálni. Hát énhozzám senki se jön, senki se mondja meg.” Szóval hihetetlen nagy volt az átalakulás, és még a múltnak a hagyománya, a múltnak a módszerei az emberekben még mélyen éltek, sőt, még élnek is. És nem tudták, hogy azért van a képviselőtestület, meg a faluban a nagygyűlés, hogy döntsétek el, hogy mit kell csinálni. Ezt senki többet nem mondja meg. Megkapjátok a törvényeket, és a többi a ti dolgotok.- A beidegződés.- A beidegződés az nagyon nehéz. Tudva, hogy kint mi a helyzet, én hatsoros, most már nem programot, hanem a sajtó számára egy nyilatkozatot készítettem el, amely így hangzik: A Független Magyar Kezdeményezés, a Magyar Diákszövetség, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, a „harminchármak", és a megújuló Csemadok ezennel kinyilvánítja, hogy - őrizve szellemiségének a sajátosságait -ajövőben minden alapvető kisebbségvédelmi kérdésben (alkotmányügy, iskolaúgy, a kulturális élet intézményrendszere, képviseleti ügyek) közmegegyezés alapján közös platformot képvisel. Tehát próbáltam azt a legnagyobb közös nevezőt, amelyet mindenki, szellemiségének sajátosságát megőrizve, elfogadhat. Mert azért a vitából az kisült, hogy ami a magyar ügyet illeti, tehát ennek kvázi a védelmét, azt valamennyien, a Diákszövetség, az FMK, a „harmichármak”, tehát a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, és a megújult Csemadok, ezekben azonosak tudunk lenni. Tehát ezt terjesztettem elő, amit hát nem megszavaztunk, de amivel mondtam, hogy ha valakinek valami betoldása, kihagynivalója van, de én fontosnak látom, hogy egy nyilatkozatot adjunk ki.- Egységes nyilatkozatot.- Egy egységes nyilatkozatot, amit nem vitattak, hogy ez fontos, de végül is senki nem írta alá. Szóval elfogadták a nyilatkozatot, de aláírásra nem került sor. Úgyhogy ez a kezdeményezés, a magyarok, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, Dobos Laci kezdeményezése, vagy ha úgy tetszik, a Csemadok, Dobos Laci kezdeményezése, így nem talált meghallgatásra, nem talált megértésre. Amit én sajnálatosnak tartok, de amit bizonyos szempontból meg is értek. Mert itt például az van, hogy alkotmányügy, iskolaügy, kulturális élet intézményrendszere, 623 SZABO REZSŐ
